Bassza meg!
A Pats szempontjából szörnyen kezdődött a meccs, majd remekül folytatódott. Az első bostoni labdabirtoklás első play-e egy safety, majd jött egy Giants TD és mindjárt 0:9... Szerencsére Brady magához tért és a második negyedben termeltek 10 pontot, amit a harmadik legelején megfejeltek még 7-tel. 0 ellenében. Szaladt a szekér és úgy tűnt, hogy a Hazafiak megnyerhetik a meccset, csak hát Eli Manning a negyedik negyedek nagy varázslója. A "Kisöcsi", aki idén káprázatos teljesítményt nyújtott és végleg elit irányítóvá nőtte ki magát, már a harmadikban megkezdte a felzárkózást. 2 field góllal 2 pontra csökkent a különbség, vagyis az utolsó 4-5 perc döntött, márpedig a második TD után besült a Pats offense.
Egyetlen kis mezőnygól kellett volna, hogy TD-re legyen kényszírtve 2 perccel a vége előtt a Giants, de Welker, majd Branch is elejtett 1-1 pontos passzt... Nem jutottunk el field goal távolságba, Eli pedig elindult és nem tudtuk megállítani. Bradshaw-t már beengedtük pár yardról (21:17), hogy maradjon egy kis időnk visszatámadni és ne pörgessék le az órát egy mezőnygóllal...
Hiába maradt azonban 57 másodpercünk, mert az elkapók megint droppoltak kettőt (Branch és Hernandez), a végén pedig a kétségbeesett Hail Mary nem jött be.
Ültem és nem hittem el dühömben, ami történt. Nem sikerült a visszavágás, pedig a szörnyű kezdés ellenére kézben volt a meccs... A Giants 2007-tel ellentétben most maradéktalanul megérdemelte a győzelmet, mert nem a vakszerencse állt mellé: amikor igazán kellett, az Óriások sokkal jobban koncentráltak és pontosabbak voltak. Hibáztak ők is, de soha nem kulcsjátékokban.
Brady hiába döntötte meg most éppen Joe Montana rekordját (immáron övé a leghosszabb sikeres passzsorozat egy SB meccsen 15 átadással), 3 SB-győzelem után kettőt is elbukott - mindkettőt Eli MAnning és a Giants ellen.
Bassza meg!
Ti mondtátok