Tegnap este elmentünk Ripoff Raskolnikov, Big Daddy Wilson és Nagy Szabolcs blues koncertjére.
Mit lehet mondani akkor, amikor egy gitár és egy énekhang betölt egy koncerttermet?
Nagy Szabolcs fantasztikus billentyűs, de most szerényen mellékszereplő maradt. Hagyta szétáradni Big Daddy Wilson félelmetes karizmáját, akinek olyan csodálatosan telt és érces hangja van, amilyet egyet hord hátán a föld. Néha ő is pihent, akkor viszont Ripoff gitárja szólalt meg. Úgy, hogy a hideg kirázott. Nem létezett semmi, csak a vegytiszta blues. Érzelmeket, gondolatokat sugároztak, élvezték és mi is élveztük a zenét.
Nem csak az fog megmaradni bennem, hogy a True Love c. szám milyen gyönyörű, vagy hogy a várva-várt Railroad Worksong áthangszerelve és felgyorsítva milyen nagyot ütött zárásképpen, hanem arra, hogy mennyi érzelmet váltott ki belőlem ez a két ember.
Hogy ez az igazi zene.
Ti mondtátok