Ma megjelent a Főnök legújabb stúdió albuma, Working On A Dream címmel, most hallgatom másodszor. Igazi Springsteen-féle rockzene. Semmi cicoma, semmi felesleges körítés. Minden dalban elmesél egy történetet, emlékezik, tolmácsolja a saját érzelmeit, gondolatait, nagyon hangulatos és szolid hangszereléssel. Kicsi gitár, kicsi dob, kicsi zongora, kicsi vokál - lehiggadt, nyogodt, igényes rock. Tudjátok, Jersey-rock - a műfaj, ami egyetlen előadót takar, de több mint 65 millió eladott lemezt... :-) Az E Street Band vadság nélkül is magával ragadó, mint a Rising turnén, vagy a Magic lemezen. Semmi műanyag, minden hús és vér, meg érzelem.
ui: az albumot Springsteen Danny Federici-nek (1950-2008), az E Street Band "örökös tagjának" ajánlja. Nem tudom, milyen lehet színpadra lépniük úgy, hogy 30 év után nem ő ül a zongora mögött.
Ti mondtátok