Nem most mondom először, hogy szeretem a Blues-t. Tulajdonképpen sokadszor mondom, hogy szeretem a blues-t.
Ma nem volt igazán jó napom. A melóhelyen a nyakamba szakadt a "várva várt" munka, egész nap folyt rólam a víz a rohadt kánikula miatt, Panka délután nyűgös volt, ráadásul a kocsi nem indult a bevásárlóközpontnál, úgyhogy otthagytuk, távoli rokon vitt el anyósomékhoz, akik vigyáztak a hercegnőre, onnan meg apám hozott minket haza. Most mégis pörgök, mint a kínai neon-búgócsiga, mert kemény 990,-Ft-ért megvettem a Filmet. Tudjátok!? John Belushival és Dan Aykroyd-dal. És James Brown-nal, meg Ray Charles-szal és Aretha Franklin-nel, meg John Lee Hooker-rel. Meg a blues legnagyobb klasszikusaival: hallhatjuk a Peter Gunn Theme, a Gimme Some Lovin', az Everybody Needs Somebody to Love, meg a Sweet Home Chicago c. nótákat, hogy csak a 4 legismertebbet említsem. Jók a poénok, jó a sztori, csillagos ötös!
Nézzétek meg, klasszikus!
Ti mondtátok