Magyarország - Törökország 3:1 (1:1) - világbajnoki selejtező
Drága magyar barátaim, miért tettétek ezt velem?! Recber vagyok, Rüstü Recber, a Valaha Élt Legnagyobb Török Kapus, Akit a Hátán Hordott a Föld. Eszement Volkan Demirel barátom, utódom és vérem már a románok ellen is hülye volt, el is vesztettünk otthon 3 pontot a románok ellen, most pedig benyalt még egy potyát. Sima volt a meccs, Dicső török hadunk 20 percig tábort vert a magyar kapu előtt, mint Eger alatt, de mi be is vettük! Mondom, sima volt nagyon! A magyarok arra rúgták a labdát amerre álltak és ha megpróbáltak passzolni, az sem sikerült. Hős testvéreim gyorsabbak voltak, technikásabbak, pontosabbak és sokkal jobbak.
Aztán az a Koman gyerek, aki nagy tehetség volt és az is maradt, jobbról beívelt, mert nem volt jobb ötlete. Eszement Volkan Demirel barátom, utódom és vérem letérdelt és tátott szájjal végignézte, ahogy a válla felett elcsavarodik a bogyó. Azonnal szóltam otthon az asszonynak, hogy "Mennem kell, asszony, holnap jövök!". Reaktiváltam magam, repülőre ültem és a gépen már edzésbe is álltam. Sajnos már nem az Öreg Fatih Terim a Mester, hanem valami Abdullah Avci (Allah a tudója, már nem sokáig), így nem kaptam lehetőséget, hogy győzelemre vezessem a Félhold harcosait. Persze hol van már az én generációm? Hakan Sükür és Hasan Sas? Bülent Korkmaz és Alpay Özalan? Tugay Kerimoglu, Sergen Yalcin és Yildiray Bastürk? Mi még ott voltunk, ahová való a Magasságos Török Válogatott, most meg kikapunk Magyarországon?!
Merthogy kikaptunk. Elvérzett a had, mint Eger alatt. Az Eszement Volkan Demirel barátom, utódom és vérem hibája miatt ugyanis megzavarodtak a testvéreim és kaptak még kettőt, mintha muszáj lett volna. Sima volt nagyon.
Eljött az én időm!?
Ti mondtátok