King Aranarth

Hol is kezdjem? Van egy szépséges és türelmes feleségem, egy 8 éves, okos és gyönyörű kislányom, egy 6 éves, huncut és jó kedélyű kisfiam. Volt egy csodálatos macskám is. Vannak továbbá gondolataim. A családom az enyém, de a gondolataimat megosztom veletek! Ha futball, akkor gránátvörös-kék zebra sárga-fekete sarkantyúval! És még valami: a zenét hangszerekkel játsszák. A számítógép nem hangszer; szóval: Keep on Rockin' ... Never Stop Rollin'

Címkék

1. (7) ac/dc (5) adó (7) aerosmith (4) afrika kupa (3) ákos (2) alföldi róbert (3) állat (20) állatvilág (4) alvin lee (2) andre agassi (1) andre villas-boas (1) Anglia (1) apeh (5) apu (9) armageddon (4) atlanta falcons (1) atlétika (2) átok (1) atombomba (2) autó (20) baba (49) bajnai gordon (3) balaton (7) Baltimore Ravens (1) bank (4) bánki tó (3) barátság (6) batu (1) bb king (5) beatrice (1) befektetés (3) betegség (11) big daddy wilson (6) bikini (1) bíróság (1) bkv (12) bl (17) blog (1) blues (70) Blue front (1) boksz (3) bölcsöde (2) boldogság (15) bor (26) borvacsora (1) bruce dickinson (3) bruce springsteen (15) bubus (1) budapest (24) Bud Spencer (1) bulvár (5) busójárás (1) buzi (9) bvb (9) bye alex (1) carlos santana (1) charles barkley (1) chris rea (3) chuck berry (1) chuck norris (3) cider (1) cigány (4) clint eastwood (1) coen testvérek (2) colin james (1) country (2) cream (1) család (35) csokoládé (2) daczi zsolt (1) deák bill gyula (9) deep purple (1) del piero (10) demokrácia (7) demszky (7) dire straits (1) divat (2) dopping (5) dorina (1) drog (1) edda (2) egészségügy (13) egyház (2) EL (1) elektro (1) élet (5) elmore james (1) elvis presley (3) el clásico (14) én (179) eric clapton (1) erkölcs (21) esélyegyenlőség (5) étterem (2) eu (7) euro2008 (20) euro2012 (17) EURO 2016 (8) évforduló (1) fc barcelona (60) feind (1) ferenczy györgy (1) fiatal (5) fidesz (36) fifa2010 (21) fifa 2014 (16) fifa 2018 (1) figula (1) film (27) folk (1) forma1 (9) fotó (13) frittmann (2) FTC (2) futball (243) gary moore (14) gáz (2) gazdaság (22) gianluigi buffon (1) gitár (20) gnr (2) green day (1) gyurcsány (44) halál (49) hard rock (27) harry redknapp (4) hasonlat (1) heavy metal (6) heti hetes (1) hitel (1) (2) hobo blues band (6) horváth ágnes (7) humor (11) i.m. (43) idézek (8) ifj katona tamás (2) iihf wc 2009 (9) iihf wc 2016 (1) index (9) inxs (1) irodalom (24) iron maiden (8) Japán (1) játék (5) jazz (4) jégkorong (21) jerry lee lewis (1) jimi hendrix (5) joaquin phoenix (1) jobbik (11) joe satriani (2) jog (12) johnny cash (3) johnny winter (7) john frusciante (4) john lennon (1) john mayall (2) juande ramos (6) juhász ferenc (1) juventus (22) jvc (1) kajak kenu (8) karácsony (3) karóra (1) katasztrófa (4) kazán (2) kerekpár (5) kereskedelem (2) keresztelő (2) kézilabda (7) kirándulás (16) kisteleki istván (2) költészet (6) koncert (63) konyári (1) könyv (11) konzervatív (1) kórház (4) kormány (64) kosárlabda (1) kötelező hallgatmány (5) kubala (1) kultúra (25) kurt vonnegut (2) kurva (3) kutya (5) lajkó félix (1) lakás (7) last.fm (2) ledley king (4) led zeppelin (3) légli (1) leo messi (16) les paul (1) liberális (28) lmp (3) lófasz (1) luxus (1) macska (1) macskusz (1) madrid (2) magyarország (122) magyar gárda (1) malév (1) márai sándor (4) mario lemieux (1) mark knopfler (6) máv (3) mdf (14) média (30) megasztár (6) meizu (1) mentő (3) mesterházy attila (3) metro4 (3) mlsz (1) mno (3) mobil (5) móni (76) motogp (8) mozi (11) mszp (82) mtk (25) műhold (1) multi (1) munka (13) napi top (14) nav (5) népszavazás (1) net (1) ne patriots (5) nfl (17) nhl (3) nigéria (1) nishu (7) nokia (2) nol (1) nyaralás (7) nyugdíj (4) ők ketten (1) olimpia 2008 (13) olimpia 2012 (11) olimpia 2016 (10) öltöny (1) ombudsman (1) onas (1) óra (1) orbán viktor (10) öreg (2) ősi riválisok (1) otthon (1) óvoda (1) Pampas (1) panka (95) pep guardiola (3) peti (45) phoenix suns (1) pittsburgh penguins (3) playboy (1) póker (2) politika (178) pontfm88.1 (6) populizmus (4) privatizáció (2) queen (1) quimby (5) radics béla (1) rádió (8) reform (8) reklám (9) rendőrség (9) repülés (3) rhcp (6) ripoff raskolnikov (6) ritchie blackmore (3) rock (66) rock n roll (7) roger federer (13) ronaldinho (1) rory gallagher (9) ruha (1) rúzsa (1) sajtó (6) sakk (2) salinger (1) salman rushdie (3) samsung (3) saul (3) saunier duval (2) sf 49ers. (2) sharp (1) sidney crosby (1) sir kán (5) snooker (2) sör (6) sorozat (5) sport (185) sportriporter (8) stephen hendry (2) steven tyler (3) stevie ray vaughan (2) sün (1) suomi (1) super bowl (8) szabó máté (1) számítógép (3) szdsz (51) szerencsejatek (2) szezonválogatott (1) színház (6) szlovák (5) szobor (2) szólásszabadság (6) szolgálati közlemény (1) szomszéd (5) szomszéd 2 (10) tahó (19) takáts tamás dbb (1) talmácsi gábor (3) tátrai tibor (3) technika (10) tél (3) tenisz (16) ten years after (1) természet (1) terror (4) the allman brothers band (1) the beatles (1) the rolling stones (1) the who (1) tolerancia (6) tomcsi (2) tommy emmanuel (4) Tom Brady (1) tottenham hotspur (50) tour de france (2) tracy chapman (1) tragédia (33) tudomány (5) tv (26) u2 (1) u20 vb 2009 (2) udvariasság (5) ünnep (40) űr (1) usa (12) úszás (6) utazás (11) választás (5) valentino rossi (4) van graaf (1) várhidi péter (2) vásárlás (2) vatera (1) velencei tó (1) vendégség (3) vers (3) vicc (2) vívás (3) vizilabda (3) wass albert (1) weöres sándor (1) wizzair (1) xavi (4) X faktor (1) x faktor (1) zene (162) zizou (1) zuschlag (2) zz top (1) címkefelhő

Ti mondtátok


Madridi hétvége

2012.05.09. 09:40 | king_aranarth | Szólj hozzá!

Ez az út rohadt jól sikerült!

Szombat. Kezdődött azzal, hogy édesanyám és apósom már kettő előtt megérkezett, így előbbi átvehette a gyermekfelügyeletet, utóbbi pedig velünk jött a reptérre, hogy aztán hazavigye a kocsit. Nekem kezem-lábam remegett, így még be se csekkoltunk, de már azt vártam, hogy landoljon a gép Madridban, mert totál szétcsúsztam.

Persze semmmi nem olyan egyszerű, mint az ember képzeli - néha sokkal jobb minden.

Ferihegyen például összefutottunk Panka balett-tanárnőjével, Andi nénivel. Mónit mosolyogva, nagy szeretettel üdvözölte, majd bemutatkozott, nekem pedig leesett az állam: Simkó Andrea. Kezet fogtam a párjával is, egy hatalmas, kedves és mosolygós fickóval, Michael-lel.

Check-in, biztonsági ellenőrzés (volt akiről a cipőt is levetették, nem csak az övet), kézipoggyász méret-ellenőrzés kettesben, majd tolongás a kisbuszon és helykeresés a Wizzair Airbus 320-asán immárom hármasban a hatalmas, kedves és mosolygós fickóval, Michael-lel.

Felszálláskor ugyan majd' összetörtem Móni ujjait, ahogy szorítottam a kezét, de aztán aránylag hamar megnyugodtam, leszámítva azt a néhány pillanatot amikor egy-egy légörvény megbillentette a repülőt. Közben beszélgetésbe elegyedtünk Michael-lel és onnantól kifejezetten jól telt az út! A hatalmas, kedves és mosolygós fickó nem más, mint Michael Krops, az osztrák születésű, de évtizedek óta Magyarországon élő ex-balettművész, jelenleg Európa-szerte elismert és foglalkoztatott top-koreográfus. Magával ragadó, nagyon szimpatikus ember. Vidám és természetes. Mesélt a karrierjéről, a munkájáról, arról, hogy mi az, ami mindenkinek az eszébe jut róla, pedig az csak 3,5 perc volt, elenyésző ahhoz képest, amit összességében letett az asztalra az igazi szakmájában. Beszéltünk színházról, stadionokról, autóalkatrész-kereskedésről, gyereknevelésről, érettségiről, nem csak mi, de az idő is repült, már a Balaton felett volt kedvem fotózni (megkereshetitek Csopakot, oda is utaznk idén!):

(széljegyzet: elnézést a fotók minőségéért, ami még ilyen kis méretben is elmarad a korábban kiposztolt képekétől, de "csak" az új Olympus SZ-10-es ultrazoom kompaktot vittük magunkkal - kicsi és marha kényelmes, a 18x-os zoom magáért beszél, a stabilizátor egészen jól funkcionál nagy telénél is, vagyis a gyenge akksi ellenére is  nagyon jó vétel volt, de a képminősége a technikából eredően nyilvánvalóan nem érhet fel a tükörreflexes gépekével.)

Szóval a repülőút végül nagyon jól sikerült, le sem zuhantunk, a T-1 terminálon pedig felvett minket Joseví és hazaszáguldott velünk. Gyors átöltözés, egy Heineken és irány a La Latina negyed, pontosabban a La burbuja que se Ríe étterem (A nevető buborék). A spanyol életvitel számomra felfoghatatlan. Nem az volt a gond, hogy a 7 személyre és 22:30-ra foglalt asztalunkra 23:10-ig vátunk, mert a rendelés után szinte azonnal kihozták a kaját (2, egyenként 4 fős "menüt" kértünk, amiben kagylótól a sült kolbászig, saját magunknak kövön grillezett hústól a tojásos sonkáig minden volt), hanem a tény, hogy éjfélkor vacsoráztunk! A desszertet jóval 1 óra után tálalták! Hulla fáradtak voltunk, telezabáltuk magunkat, mire jött a hír, hogy akkor most nyomás bulizni. Ja, kösz. Háromig megittunk néhány koktélt és hajnali négykor már ágyban is voltunk. Ennyit a vasárnapi korai kelésről... :-)

Vasárnap. Jó turista módjára alig aludtunk és kilenckor már fel is ébredtünk Mónival, de a házigazdát csak nem kelthetjük fel! Joseví tízkor még melegszendvicset készített nekünk és Paulinának. Eszméletlenül finomra sikerült, de így csak délben vehettük nyakunkba a várost. Először egy hegytetőről fotóztuk a várost, majd a madridi városligetbe, a Parque del Retiro-ban sétáltunk: az, hogy több a látnivaló (Monumento de Alfonso XII, Palacio de Velazquez és Palacio de Cristal) mint az itteniben, az egy dolog, de hogy klasszisokkal gondozattabb, az szomorú, mert arra csak figyelni kellene...

Több, mint egy óra sétálgatás után a Prado,

az Iglesia de San Jerónimo és a Real Académica felé léptünk ki a parkból, majd a híres Neptun szökőkúthoz mentünk. (Itt az Atlético Madrid szurkolói szoktak előszeretettel ünnepelni egy-egy győzelmet.) A téren apró malőrként Móni megbökött egy mozdulatlan pantomimest, aki felháborodva, "Neked nem volt gyerekszobád?!" kiáltással vett elégtételt.

 

 

 

 

 

Átgyalogoltunk a Cibeles szökőkúthoz (ennél már a Real Madrid drukkerek szoktak tombolni).

Kezdtünk fáradni és megéhezni, de mit nekünk! Irány a Plaza Mayor! Jelentem: elértük a Főteret, de pár fotó után

bezuhantunk egy Sonkamúzeumnak nevezett étterembe, ami az egyetlen csalódása lett a hétvégének.

A Spanyolországban szokásos napi menüből válogattuk össze magunknak ebédet, és bár az én sárgadinnye sonkával c. előétel mesterművem még rendben volt, a főfogásom, a sültmalac egy kicsit zsíros volt, ráadásul a tálalása kikészített:

Hogy a jó büdös életbe lehet egy hosszában félbecsapott koponyát, apró kis fogakkal a szájában a tányéromra tenni???

Na mindegy, csak kiheverem valahogy, elvégre Móni is kitett magáért. A feketekávéját elegáns mozdulattal, nagy ívben öntötte hófehér nadrágjára, amit természetesen csak nagyjából tudott lemosni a combjáról, még a pincérnő készséges (de kissé kínos) segítsége ellenére is.

Jóllakottan átsétáltunk a Sol-ra (a központi tér), lefotóztam Madrid jelképének a szobrát, ami a templomokban, a házfalakon, a kukásautókon egyaránt szerepel):

Innen aztán SOS hazametrózunk (10 vonal, mind légkondis, érintőképernyős jegyértékesítő automaták és forgókapuk), hogy este Móni egyik legkedvesebb barátjánál vacsorázhassunk - ott persze elhúzódott a gyerekek altatása, ezért ismét 11-kor kezdtünk enni, de ezen már meg sem lepődtünk. Terülj-terülj asztalkám, de kissé visszafogott hangulat: Edu ugyan szokás szerint kedves volt és humoros, de a felesége egy külön tanulmány, minden rossz igaz róla, amit eddig hallottam.

Mivel hétfő a spanyoloknak is munkanap, egyre haza is értünk, így aránylag frissen vághattunk bele az utolsó napunkba Madridba.

Hétfő. A lakásban elbúcsúztunk Josevítől, aki fantasztikus házigazda és volt, a metrómegállónál pedig Paulinától. Elmentünk egy közeli és központi vasútállomásra (Atocha RENFE - konkrét pálmaházzal a közepén), ahol a csomagmegőrzőbe raktuk a bőröndünket (fémdetektor és biztonségi szolgálat, érintőképernyős jegykiadó automata, infrás-bárkódos szekrény), aztán vissza a metróba és nyomás a város nyugati oldala, nem kevés látnivalóval.

A Plaza de la Villa

mellett megreggeliztünk (a Choco y churros) után bementünk az Almudena katedrálisba,

azután pedig végigjártuk a Királyi Palotát.

Bent sajnos nem lehetett fényképezni, de nehéz lesz elfelejteni a barokk és rokokó szobákat, a tróntermet, a hegedű- és billiárdszobát, a fegyvertermeket és a "házipatikát".

Az időnk egyre fogyott, de a listánkon sem szerepelt már sok minden (miután a Prado végigjárását végül nagy nehezen lehúztuk róla).

A Plaza de España szép, a Cervantes emlékmű gyönyörű. Valahogy így kell emléket állítani egy nemzet egyik leghíresebb emberének...

Megnéztük még a Templo de Debod-ot. Az egyiptomi templomot Spanyolországnak ajándékozták (!), ezért szétbontották, elemenként Madridba szállították és ismét felépítették. Sajnos rekonstrukció miatt a nyitvatartás ellenére nem volt látogatható, de érdekes volt látni egy több ezer éves afrikai épületet Európában...

Ebédre csatlakozott hozzánk Sylvia, akinél Móni korábban lakott, majd feltűnt Joseví is. Én finom, Móni felejthető kaját válagatott össze, utána pedig nem maradt más hátra, mint megvásárolni az ajándékokat a szülőknek és a gyerekeknek. Sikeresen abszolváltuk eme gyönyörű feladatot, igazi cél nélkül barangoltunk a város szívében, miközben be-benéztünk egy-egy üzletbe.

Amikor aztán eljött az ideje, hogy felvegyük a csomagjainkat és kimenjünk a reptérre, szomorúan lebattyogtunk a metróba és onnantól kezdve nem is láttuk a felszínt.

Spanyolország gyakorlatilag csődben van, a gazdasági mutatói rosszabbak mint hazánkéi, hatalmas a munkanélküliség, de ott - a magyar helyzettel ellentétben - tisztán látni, hogy mire ment el a pénz: technikailag annyival állnak magasabb szinten, hogy azt el se lehet mondani! A buszok, a metrók, a középületek mind-mind kifogástalan állapotban vannak, az emberek úgy öltözködnek, mintha egy divatmagazinból léptek volna ki, magától értetődő módon ebédelnek étteremben, utaznak taxival (a 80%-uk Skoda Octavia és egyébként sincs pl. sok Seat, inkább német vagy francia autóval járnak, japán autót szinte alig, akkor is csak Toyotát látni - összesen 3 Nissan-nal találkoztunk, az Almerát le is fényképeztem - nem tudom, hogy miért), vásárolnak maguknak "luxus-cikkeket". Semmi, de semmi nem látszk abból, amit a híradásokban látni és hallani, az első szó, ami eszembe jut az a JÓLÉT. Nyugodt, vidám és laza jólét. Persze biztos nekik is megvannak a saját problémáik, de simán el tudnak tőlük vonatkoztatni a szabadidejükben. És mérhetetlenül barátságos mindenki.

De folytatom: a reptér akkora mint fél Budapest, így aztán többet sétáltunk a metrótól a repülőig, mint előtte a városban, ráadásul mindketten majdnem bepisiltünk. Végül minden jól alakult: felvettük a jegyet, megtaláltunk rötyét de nem találtak nálunk bombát, időben beszálltunk és lett helyünk ablak mellett (a nagyon gagyi Wizzair-nél a helyfoglalás érkezési sorrendben történik), Móni szinte azonnal el tudott aludni a gépen, én pedig már nem is féltem. Nagyon csendes hazautunk volt.

Édesapám baseball-sapkában, fülig érő mosollyal fogadott minket éjfél után néhány perccel, gond nélkül fizetett egy vagyont az automatánál és kitalált a parkolóból (bár egy taxit (!) követve felmerült a lehetőség, hogy egy kitaposott gyalogösvényen rövidebb úton távozzunk), otthon pedig anyu könnyebbült meg amikor megérkeztünk.

Gyorsan elmesélték nekünk a lényeget a gyerekekről, mi pedig nekik a legfontosabbakat az utazásról, átadtuk az apróságokat és mentünk is aludni.

Hogy őszinte legyek, fenntartásokkal fogadtam az utazás lehetőségét, de nagyon örülök, hogy elmentünk. Annyira, hogy már azt remélem, máskor is lesz alkalmunk meglátgatni Josevíéket!

 

Címkék: fotó madrid én repülés gazdaság utazás boldogság kirándulás udvariasság vendégség móni

Csopak 2011

2011.07.10. 19:00 | king_aranarth | Szólj hozzá!

Nyaraltunk. Megint Csopakon, ahol két éve. Most "osztoztunk" ugyan az üdülőn magán, de a különálló lakrészek miatt így sem volt kényelmetlenebb, mint anno. Nishuban ráadásul könnyedén el is fértünk, pedig már két gyerekünk van, plusz babakocsi, ülőke, 4 sporttáska, 1 oldaltáska és 3 hátizsák, 2 kis zsák a játékoknak meg a strandcuccoknak, valamint 1 láda a törölközőknek.

Csütörtökön 9:45-kor még esőben indultunk, de ahogy a sztrádán nyugat felé haladtunk, egyre tisztább lett az ég és melegebb az idő. Fehérvár után ugyan nagyon csúnyán pórul egy X5-ös, de szerencsénkre a daru, a tűzoltók, a rendőrök és a mentők gyorsan takarítottak és alig 20 perces ácsorgás után továbbmehettünk.

Verőfényes napsütésben és 30°C-ban érkeztünk meg Csopakra, ahol egy kiadós ebéd után rohantunk is a strandra. Panka és Peti éppenhogy megcsobbant a "kacsaúsztatóban", már meg is jött a felhőszakadás és jégeső, úgyhogy átmentünk Füredre bevásárolni.

Pénteken a kertben, szombaton pedig Lovason, a múltidéző, '48-as szabadságharcot felelevenítő lovasnapokon töltöttük a délelőttöt, délutánonként meg a strandoltunk (pénteken Janival), de a vízbe csak egyszer engedtük be a gyerekeket. Vasárnap hajóval Tihanyba (itt szintén meglátogatott minket Jani), hétfőn pedig a veszprémi állatkertbe kirándultunk. Levezetésként belefért Jásdi István meglátogatása, aki a verandáján szánt rám néhány percet. Beszélgettünk egy kicsit, majd dedikálta a Szerenád a szőlőben c. könyvét. Maradandó élmény.

Kedden már egész nap strandoltunk, délután ráadásul (nem is olyan) régi kollégámmal B. Gágorral és családjával. Szerdán komppal átmentünk a déli partra, ahol Földváron töltöttünk 2 teljes napot, egészen pontosan strandoltunk és barnultunk - így az igazi "nyár sem maradt el" a nyaralásban.

Hazafelé Nishu ismét elemében lehetett - nagyon jól megy a kocsi! Folyamatos klíma mellett 7,3 literre jött ki az átlagfogyasztás (320 km városban, 250 km telepakolva az M7-esen 140-150-es, valamint 100 km üresen az öres országutakon 90-es, 100-as tempónál).

Ami a legjobb volt, hogy feltöltődtünk és hogy a gyerekek szerintem nagyon élvezték ezt az egy hetet, még ha a Balatonnal nem is kötöttek olyan szoros barátságot, mint azt reméltük, és ahogy azt Panka tavalyi vízimádata alapján vártuk...

 

Címkék: balaton könyv család én utazás autó boldogság kirándulás nyaralás mentő móni nishu

Gyermekvasút

2010.10.17. 17:53 | king_aranarth | Szólj hozzá!

Tegnap Móni kigondolta, ma pedig nagy nehezen elindultunk Hűvösvölgybe. Csak a gyerekek kajáját, a készpénz javát és a kabátjainkat hagytuk otthon. A kinézett vonatot lekéstük (nem is kicsit), de így legalább volt pár percem elrohanni egy bankautomatához a következő indulásáig. Mindenki nézett, hogy izzadhatok egy szál vékony pulóverben a 6 fokban, de nem tudták, hogy hegynek fel futottam vagy 1,5 kilométert a remek kondimmal. A vonat jó móka volt, a gyerekek élvezték, bár visszafelé zötykölődve Panka - csak úgy, játékból - izomból megharapta  az amúgy is éhes és ezért már nyafogós Peti ujját. Akkor jött egy kis sírás-üvöltözés és megint mindenki minket nézett... Aztán ettünk egy "kisgőzös" pizzát, ittam egy sört és jöttünk haza.

Erre a kis kirándulásra is emlékezni fogunk!

 

Címkék: kirándulás

Vár állott...

2010.08.08. 21:36 | king_aranarth | Szólj hozzá!

Nógrád várának romjai.

 

Címkék: fotó kirándulás

Libegő

2010.07.10. 22:50 | king_aranarth | Szólj hozzá!

Már reggel paráztam, szívesen elodáztam volna az egészet, ameddig mondjuk ki nem növöm a tériszonyomat, de mivel erre már vajmi kicsi az esély, beadtam a derekamat. Átkocsikáztunk hát a városon és én életemben először felültem erre a lélekvesztő szörnyűségre... Eleinte azt gondoltam, hogy egyben utoljára, mert a tériszonyom már felfelé is hatalmas izzadságcseppeket varázsolt a homlokomra, ráadásul végig azt néztem, hogy hova fog zuhanni az ölemben ülő Panka, ha kicsúszik a kezemből. Szép volt az erdő felett utazni, csak féltem mint állat. Panka nyugtatgatott... Amikor elkezdtem félkézzel fényképezni, kiderült, hogy nincs memóriakártya a gépben (mert reggel egy csomó  fotót bemásoltam róla Petiről és idegességemben elfelejtettem visszarakni). Örültem nagyon, de senkit nem tudtam leszidni, mert én voltam a balfaszfék.

Fent Panka szórakozott egy kicsit a játszótéren, majd visszaindultunk. Naná, hogy ezzel a förmedvénnyel. A látvány csodálatos, ezt elismerem, de Panka bal lábát becsípte a lehajtható fémöv vagy mi a roncs, amikor Móni - Petivel a mellén - lecsukta. Félig fel kellett emelni menet közben, hogy kihúzhassuk. Szegényke sírt, én meg fostam, hogy most aztán lezuhanunk. Ahogy elhelyezkedtünk, a Hercegnő megnyugodott és engem is megnyugtatott.

Ősszel nagyobb rutinnal és eggyel több memóriakártyával megyünk libegőzni. Alig várom!

Említettem a Petiről készült képeket. A fiam ma reggel alvás helyett minden mást csinált, de legfőképpen csak komolyan nézett, majd sikoltott egy nagyot.

A kiáltások után nagyon elégedett volt magával:

Holnap meg irány Bánk! Szabadságon leszek, és elhatároztam, hogy nem fogom idegesíteni magamat az átszervezésekkel és az ebből fakadó bizonytalansággal, mert úgyse tud senki semmit. Anyuék ránkhagyják egy hétre a nyaralójukat, ott fogunk kikapcsolódni(?) - apu már ma lefuvarozta a fél lakásunkat. Ha minden igaz, akkor Katica is csatlakozik hozzánk néhány napra.

 

Címkék: család én peti kirándulás baba móni panka

Tegnapelőtt Mór

2010.04.27. 06:19 | king_aranarth | 2 komment

Nem dőlt össze.

Kicsit bővebben nemsokára...

 

Címkék: fotó én peti kirándulás panka

Holnap Mór

2010.04.24. 11:37 | king_aranarth | Szólj hozzá!

Holnap leugrunk Mórra. A beharangozó alapján ugyan ma tartalmasabb programokat kínálnak a Szt. György-heti Vigasságok, de a Lamberg-kastély gondolom nem dől össze vasárnapra virradóra.

Spájdernecc annyiszor ajánlotta már a várost, hogy nem hagyhatjuk ki...

Ja, és a sógorom élettársa is móri, úgyhogy velük is találkozunk. Odafelé én vezetek, ott gyerekfelügyelek, borozgatok és fotózgatok, hazafelé pedig anyósülök. Ez a terv.

 

Címkék: én kirándulás

Vác csak úgy

2009.10.18. 22:17 | king_aranarth | Szólj hozzá!

 

Sétálhattunk volna a parkban is, de inkább autóba ültünk édesapámmal és leugrottunk Vácra. Hadd lássa Panka a Dunát, fotózzuk az új és tényleg gyönyörű főteret, megnézzünk egy-két kiállítást. Szép, napos időnk volt, a hideg sem volt durva.

Na de az étterem! Az valami tragikus volt, el se fogjátok hinni. Az első pincehelységbe nem mentünk le, mert én természetes fényt szerettem volna. A főtéren a Galéria nevű nem tetszett - hogy mégis oda tértünk be, mindössze annak volt köszönhető, hogy a mellette lévőben nem volt szabad asztal.

Jobb lett volna Dunakesziig kibírni étlen. Vagy Budapestig. Vagy leugrani Debrecenbe. Mindegy, mert ami itt volt (vagyis nem volt), az elképzelhetetlen.

A lelkes pincérlánynak elsőre nem sikerült sem mentes ásványvizet, sem megfelelő jegesteát kihoznia, de ez még csak a nagyon szolid kezdet volt...

Édesapám a következő párbeszédet folytatta le a csajjal, kezében az étlappal:

- Én egy gyümölcslevest kérek szépen!

- Az szerintem nincs.

- Megkérdezné?

- Nincs.

- Akkor húslevest.

- Igen.

- Utána szűzérmét.

- Az nincs.

- Akkor egy bakonyi sertésbordát nokedlivel.

- Nokedli nincs, csak rizzsel tudom hozni.

- Az nem jó, legyen egy marhapörkölt tarhonyával.

- Az sincs.

- Tudja mit, egyszerűbb lenne, ha elmondaná azt, hogy mi van?!

- Nem tudom, mert tegnap nagy rendezvény volt. Talán csirke.

- Legyen akkor rántott csirke.

Itt közbeszóltam, mert tudom, hogy apám utálja a szárnyasokat.

- Elmehetünk ám egy másik helyre, csak italt fogyasztottunk…

- Nem kell, Panka már nem bírja. (Ebben igaza volt, a hercegnőnek már kopogott a szeme.)

Mi Mónival kértünk 1-1 tál gulyáslevest, Móni még bakonyit, én meg egy csirkefogó tálat. Nem volt más hátra, vártunk. Vártunk. Aztán még egy kicsit vártunk. A szomszéd asztalnál szabadnapos pincérlányok beszélgettek a tulajdonos bombázóval, mi vártunk Lassan nekiálltunk a kenyérnek önmagában, mert kilukadt a gyomrunk. A kész levesre miért kell 1 órát várni? Mert nincs kész! Amikor már nagyon hangosan nevettünk (kínunkban) és poénkodtunk, hogy „most mennek levágni a marhát,” meg hogy „Panka ne sikongass, mert nem kapsz enni!”, "szóljunk anyunak, hogy küldjön fasírtot FedEx-en!", akkor odajött a tulaj és elnézést kért, hogy

- A tegnapi rendezvény miatt teljesen kiürült a konyha, de elfogadnának padlizsános pirítóst előétel gyanánt, mert látom, hogy nagyon éhesek.

- Látszik? - kérdeztem, majd megnyugtattam, hogy nagyon jól elvagyunk a padlizsánkrém nélkül is és nemsokára biztos elkészül legalább a leves…

Jelentem, elkészült! Akkor kezdett el mindenki dőlni a röhögéstől, amikor megjelent a pincérnő, karján a tányérokkal, mire Panka, a gyerekek minden ártatlanságával és őszinteségével tapsolni kezdett és „nyami-nyami” felkiáltásokkal hangosan sikongatva kacagásban tört ki. A séf sajnos nagyon siethetett ebben a röpke egy órában, mert a sárgarépa kb. 4 centis darabokra volt aprítva vágva darabolva és kóstolás helyett saccolt, amikor ízesítéskor csak pár zacskó sót és pirospaprikát használt.

A második fogásra ehhez képest már csak 20 percet kellett várni, ami felüdülésnek hatott, különösen, hogy tulajdonképpen nem is volt rossz. Különösebben ugyan jó sem, de ez már nem is volt elvárás. 20 magyar forint borravalóval honoráltam az éttermet, azt is kényszerűségből, mert nem tudtak visszaadni…

A jótanács tehát: Vácon messze kerüljétek el a GALÉRIA ÉTTERMET. Minősíthetetlen. Ha nincs semmi, ami az étlapon szerepel, akkor nyisson ki egy órával később, vagy maradjon zárva. Utólag nem is értem, hogyan maradtunk vidámak, hogyan tudtunk nevetni és viccelődni.

Hozzáteszem, hogy nagyon jól éreztem magam, hiányzott már ez a kirándulás, és tényleg felejthetetlenre sikerült az ebéd…

 

Címkék: én kirándulás móni panka

Nyaraltunk

2009.06.17. 10:03 | king_aranarth | Szólj hozzá!

Csopakon. Nyugodt, békés kis falu, nagyon rendezett és tiszta, a strandja pedig egyszerűen tökéletes. Ilyen volt a panoráma a partról:

Panka imádta a vizet,

valamint a pancsolót, ahol iszapot túrt, vizet és sarat hordott a vödrében, ahol locsolt, vagyis dolgozott keményen

Voltunk továbbá  bórkóstoláson a borvidék egyik legnevesebb pincészetében (Jásdi), átruccantunk Veszprémbe az állatkertbe, rengeteget fotóztam, összességében nagyon jól sikerült az elmúlt hét.

Kipihentük magunkat.

 

Címkék: balaton én kirándulás nyaralás móni panka

A Gödöllői Arborétum

2009.04.05. 18:13 | king_aranarth | Szólj hozzá!

A verőfényes napsütésre tekintettel elcsábítottuk édesapámat egy könnyed kis kirándulásra. Miután átpakoltuk a gyerekülést a kocsijába és beprogramoztuk a GPS-t, nem gondoltuk volna, hogy nem találjuk meg egyből a bejáratot... Kicsit rossz házszámot adott meg a Vendegváró.hu, de egy kedves közértes útbaigazított és célba értünk.

Az elején ugyan kicsit megijedtünk, mert

ez a tábla azért elég ijesztő volt. :-) Aztán persze megláttuk a fákat, és a hatalmas parkot, de mielőtt belevetettük volna magunkat az erdőbe,

az első adandó alkalommal, az első tisztáson megreggeliztünk. Ezután persze sétáltunk egy nagyot a csendes és teljesen vad arborétumban - beszélgettünk, röhögcsétünk, rengeteget fényképeztünk (nem sikerültek jól a képek). Panka majd' minden bokrot, tobozt, hangyát, virágot megvizsgált, úgyhogy a tempónk a 2008-as gazdasági növekedéssel vetekedett. Mire a lányom elfáradt és hajlandó volt beülni a babakocsijába (ahol elaludt), már vissza is érkeztünk az autóhoz... Kerestünk egy éttermet, megebédeltünk és hazajöttünk. Nagyon jól esett a kis mozgás a természetben.

Jól éreztük magunkat, kellemes, hangulatos és nagyon nyugodt kis kirándulás volt.

 

Címkék: fotó én kirándulás móni panka

A csákvári Eszterházy-kastély

2008.11.16. 22:24 | king_aranarth | 2 komment

Hosszú idő után megint kirándultunk. Csákváron az Eszterházy-kastélyt látogattuk meg.

Jelenleg kórházként működik, vagyis nem régiségekkel, hanem ágyakkal és betegekkel van tele az épület. Külső felújtásával kis jóindulattal kb. 30%-ban végeztek, de a kertje, ahol egy fa tövében meg is ebédelünk, a maga egyszerűségében is gyönyörű volt.

Pankának az avar és egy kivágott fa tetszett a legjobban.

Hazafelé útba ejtettük Velencét, ahol készítettem néhány fotót a naplementéről.

 

Címkék: kirándulás velencei tó móni panka

A Nádasdy-kastély

2008.09.08. 21:26 | king_aranarth | 4 komment

Jó dolog kastélyokat látogatni. Nem csak a híres-neves hatalmasságokét (pl. Zichy, Eszterházy, Festetics, Grassalkovich), hanem a kisebb nemesekét is. Szóltam már a Ráday-kastélyról (itt), a Bory-várról (itt) és a Brunszvik-kastélyról (itt) is. Vasárnap Nádasdladányra kirándultunk.

Székesfehérvárt elhagyva - véletlenül - megálltunk Sárszentmihályon, ahol jót mérgelődtünk, amiért a helyi kastélyt privatizálták és most egy külföldi lakja - vagyis Zichyék egyik kastélya nem látogatható, mert ott egy német alszik... Amikor azonban megérkeztünk a Nádasdy-kastélyhoz, ez a látvány kárpótolt minket:

A család igen jelentős szerepet töltött be hazánk történelmében. Az ősök közül László, András és Dénes Károly Róbert oldalán harcolt Csák Máté ellen, később Ferenc Mátyás-király páncélos lovasezredének volt kapitánya. Mohács után - a később nádorrá lett - Tamás kapott bárói rangot, amivel végképp megalapozta a család vagyonát. Nádasdy Pál 1625-ben szerzett grófi rangot. Ebben az évben született Ferenc, akit a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvételéért 1671-ben kivégeztek.

Gróf Nádasdy Ferenc 1871-ben döntött egy új, Tudor stílusú, modern (teljesen alápincézett, tőzegkazános fűtőrendszerrel, gázvilágítással, csatornával, télikerttel, biliárdszobával és légfűtéses könyvtárral rendelkező) kastély felépítéséről a családról elnevezett településen.

Jól sikerült neki.

Sajnos a front többször is áthaladt Nádasdladányon, ezért amit a németek véletlenül meghagytak, azt az oroszok ellopták. A kastély ékességei, nevezetesen az "Ősök csarnoka" és a könyvtár a helyiek leleményességének hála mégis megmenekült, mert befalazták és raktárhelységnek hazudták őket.

A külső felújítás lassan halad, belül pedig kicsit üresnek hat a korabeli, de utólag hozott bútorok csekély száma miatt. Ettől függetlenül kötelező meglátogatni. Impozáns, gyönyörű és megragadó a történelemi hangulata.

Az útról is néhány szó: Panka odafelé ugyan nyűgös volt, mert a mászkálhatnékja támadt, de aztán jókedvűen végigcsacsogta a tárlatvezetést, megevett egy teljes banánt az angolkertben, hazafelé meg aludt egy hatalmasat a kocsiban. Édesapám nem győzött csodálkozni, hogy milyen nyugodt baba. És az étterem! A várpalotai országút melletti "Fogadó a két bagolyhoz" konyhája király.

 

Címkék: fotó én kultúra kirándulás baba móni panka

A Ráday-kastély

2008.08.31. 21:32 | king_aranarth | Szólj hozzá!

Ma Pécelre kirándultunk. Ez mondjuk nálunk mintegy 13 percnyi autózás, de akkor is.

A szomorú sorsú Ráday-kastélyt néztük meg. A tárlatvezetés során megtudtuk, hogy a Rákóczi szabadságharc idején jelentős szerepet játszó Ráday Pál (a fejedelem bizalmasa és titkos kancellárja, diplomata, később a magyar protestánsok vezéralakja) majd fia, Gedeon építtette a csodálatos kis barokk kastélyt. A XIX. század végére a család anyagi válságba került, ráadásul egy tűzvész során leégett a tetőszerkezet és a freskók java. A kastélyt elárverezték, de a 3000 (?) kötetes könyvtárukat Gedeon végrendeletének köszönhetően csak egyben lehetett értékesíteni. A gyűjtemény ma a Dunamelléki Református Egyházközösségben található meg. Az igazi tragédia viszont ennél is később, jóval a család elszegényedése után következett be. A kommunista diktatúra ugyanis nem sok értéket vélt felfedezni a magyar történelemben és kultúrában, hát államosította a kastélyt és kórházat csinált belőle - leverte, átfestette a freskókat, befalazta a boltíveket, kályhák helyére ajtót épített. Pusztított, mint mindig. Ma ugyan folyik a renoválás, de az pénzhiány miatt nagyon lassan halad - ötletek pedig vannak: nem csak az épületet magát, hanem az angolkertet is helyre kívánják állítani, a pince évszázados konyhájában pedig látványkonyhát/éttermet terveznek kialakítani.

Menjetek, lássátok, adakozzatok, hogy olyan legyen a kastély mint régen!

Érdemes.

 

Címkék: fotó kultúra kirándulás móni

Bory vár

2008.08.09. 20:54 | king_aranarth | Szólj hozzá!

Ma kedves barátainkkal Székesfehérvárra utaztunk, hogy megnézzük a híres Bory várat. Inkább egy művész kastélya ez, aki maga készítette szobrokkal dekorálta az egész épületet.

Így néz ki elölről:

 

így néz ki hátulról:

 

ilyen belülről:

 

ilyen felülről:  

ilyenek a bástyái: 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 ahová ilyen csigalépcsők vezetnek fel: 

Gyönyörű kis kastély, pedig egészen picike. Érdemes mindenkinek ellátogatnia ide, mert megéri. Végezetül csak annyit, hogy a közeli Diófa étterem szuper. Bár elég drága, de nagyon jó a konyhája.

Panka szokás szerint élvezte a túrát. A kocsiban aludt, a kastélyban nézelődött, a barátokkal játszott és nevetgélt, az étteremben evett. Mintha nem is 9 hónapos lenne. Nagyon szerencsések vagyunk.

 

Címkék: fotó én kultúra kirándulás baba móni panka

Balaton először

2008.08.04. 18:45 | king_aranarth | Szólj hozzá!

Szombaton indultunk. Nem sok hiányzott hozzá, hogy visszaforduljunk. Kecóból át Erzsébetre, onnan az M5-ösre, majd a 0-ásra. Semmi gond. Érdnél azonban már állt az M7-es. Ennyien nem akarhatják átúszni a Balatont! Fél óra alatt haladtunk kb. 2 km-t, úgyhogy irány a 70-es. Ott 2,5 óra volt, míg elvergődtünk Martonvásárra (ami szép). Mivel nem volt hova sietni,  megálltunk ebédelni a már ismert étteremben. Adtunk neki még egy esélyt. Elég legyen annyi, hogy kár volt. Mikor visszamentünk a pályára, már tovatűnt a dugó és - a tényleg impozáns Völgyhídon át, - kényelmesen megérkeztünk Balatonboglárra, a rokonok falatozójába. Úsztunk egyet, vacsoráztunk, majd este visszakocsikáztunk Földvárra, hogy a házukban aludjunk egy jót. Ez az egy nem jött össze, mert Panka nehezen viselte a meleget és az idegen helyet.

Másnap Bogláron egész nap strandoltunk: úsztunk, olvasgattunk az árnyékban, hamburgereztünk, néztük a tömeget. Szombaton az átúszás miatt ugyan még ezrek voltak a parton és dübörgött a szutyok diszkózene, de vasárnap már nagyon jó volt kikapcsolódni - a semmittevés igenis jó!

Hétfőn még csobbantunk egyet az immáron kihalt strandon, ráadásul Pankát is bevittük a vízbe:

Az elején megszeppent, de ahogy megszokta a vizet, már nagyon élvezte. Nevetett, fröcskölt és mindenáron ki akarta harapni az úszógumiját.

Jól éreztem magamat.

 

Címkék: balaton én utazás kirándulás baba móni panka

Kirándulások

2008.05.31. 21:26 | king_aranarth | Szólj hozzá!

Múlt hét vasárnap Martonvásáron kirándultunk. A 7-esen cirka 1 óra volt az út. Délelőtt megnéztük a Brunszvik-kastélyt:

és a botanikus kertjét a kis tóval:

Mindkettő nagyon szép, bár déltájban mindent alul kellett exponálnom. Ebéd után visszamentünk - elvileg az óvodamúzeum és a Beethoven múzeum kedvéért, de végül csak ledőltünk a fák árnyékában egy pokrócon... Panka jól viselte a napot, érdeklődve figyelt, sokat dumált, aludt is, tehát kifejezetten élvezte a friss levegőt. A kirándulás egyetlen hibája az ebéd volt, mert a hideg hátszín nem az igazi mirelit krokettel...

Ma jóval hosszabb utazáson vagyunk túl, mert Tatán voltunk. Elvileg a cég sportnapján, gyakorlatilag egy kedves barátnőmmel és egy kollegina családjával mászkáltunk az Öreg-tó partján:

Panka élvezte a tömeget, a napot (meg is izzadt szegény rendesen), azt hogy agyba-főbe dícsérik. Ha 30 helyett csak 25 fok lett volna! Amúgy nem fogjátok kitalálni, de itt is csak az ebéd volt szönyű. Kivételesen nem bélszínt vagy hátszínt, hanem pulykacombot kértem, persze mellett kaptam (mirelit krokettel), de nem balhéztam, mert a szerencsétlen kis újonc pincércsajt (lehetett 16 éves) kétszer is leüvöltötte a rutinos társa (max. 18 éves), de úgy, hogy minden vendég hallotta. Tata mindenesetre gyönyörű, és nagyon gazdag. Igényes, szép házak, tiszta utcák, járda mindenhol.

Mindezek után még idevésem, hogy rendszeresen megyünk édesapámék nyaralójába is, Bánkra. Na erre a kis nógrádi falura és a tengerszemére nincsenek szavak. Olyan szép, hogy azt nem tudom elmondani, egyszerűen látni kell.

És jók az éttermei is!

 

Címkék: fotó én kultúra utazás magyarország kirándulás baba móni panka