A film - a maga brutalitásával együtt - tökéletes. Azt, hogy a Coen testvéreket szeretem, már mondtam. De ezzel a mozival felülmúlták a Fargo-t is.
A Nem vénnek való vidék egyszerűen mestermű. Nincs benne egyetlen gyors vágás, egyetlen "pörgő" jelenet sem, lassan, ráérősen halad a végkifejlet felé, mégis állandó a feszültség. A film befejezését teljes egészében a nézőre bízzák: mindenki eldöntheti maga, hogy a túlélők hova tartanak, mit csinálnak és milyen elhatározásra jutnak.
A film mondanivalója elkeserítő. Nem csak a pszichopata (tömeg/bér/sorozat) gyilkos elmebeteg ámokfutásáról beszélek, ahogy értelmetlenül, kegyetlenül és szórakozásból öl, vagy ahogy pénzfeldobással dönt sorsokról, hanem arról a világról, amiben élünk. Köszönet a nyugdíjba vonuló seriffet alakító Tommy Lee Jones-nak, amiért hitelesen testesíti meg az életét becsületesen végigdolgozó embert, szemtanújává és kvázi szereplőjévé téve a nézőt a pusztulásnak. Ő az a férfi, aki öregkorára szembesülni kénytelen a ténnyel, hogy elrohant mellette az idő: abnormális emberek rémtetteit kell feldolgoznia, amire már nem érzi képesnek magát, amitől már fél, de igazságérzete ezzel feloldhatatlannak tűnő ellentétbe kerül: megy, segít, küzd, pedig tudja: reménytelen harcot vív, mert az emberi gonoszság már megállíthatatlan.
Ti mondtátok