King Aranarth

Már a vacsora is nagyon jól sikerült a kispesti Nótafa vendéglőben. Hatalmas adagok, finomabbnál finomabb fogások és elképesztően jó házipálinka. 10 után nem sokkal beszálltunk a 4 ajtós a Ford Mondeoba és a rendőrkapitányság mellett kikanyarodva bementünk a Blahára. Az Akácfa utcában leparkoltunk - egymás hegyén-hátán a szórakozóhelyek és kocsmák, azt terveztük, hogy végigisszuk őket. Ehhez először is ki kellett szállni az autóból.

Ez a feladat nem okozhat gondot néhány jól megtermett jogász- és mérnökembernek 32 és 35 között, de nagy plénum előtt azért okozhat mást: meglepetést. Na nem az, hogy a sofőr- és az anyósülésről röhögve kiszáll egy testvérpár, vagy hogy a hátsó üléssorról szintén sírva a nevetéstől 3 cimbora. Annál inkább az, hogy a harsány vidámságra ránk bámuló fiatalok előtt felnyitjuk a csomagtartót és onnan is előbújik egy 38 éves fickó. Majd egy 31 éves nyikhaj is.

Jól van na! Heten voltunk és nem akartunk békávézni. Kiöregedtünk mi már a buszozásból!

Elindultunk, mindenki fizetett egy kört és hajnalban már nagyon jól voltunk. Nekem a Nyugatinál ért véget a túra, fogalmam sincs hány hely felkeresése és mennyi alkohol elfogyasztása után, talán 7-8 kör volt. Kicsit már kómásan beültem egy alapjáraton folyton lefulladó Taxiba, megegyeztem a sofőrrel a fuvardíjban óra nélkül és csak bámultam ki a fejemből.

Arvus megnősül.

Én meg olyan vagyok, mint a mosott szar.

Királyság az élet!

Mindenféle dolog jár az agyamban, amiről szerettem volna írni, meg ami csak futó, kósza kis gondolat.

Hogy szuper volt kettesben évfordulni Mónival. Meg hogy mindkét nyaralásunk jól telt, pedig az idő nem volt végig kegyes hozzánk: pihentető és szórakoztató volt négyesben Csopakon és Bánkon, felüdítő volt pár napot Tomcsival beszélgetni és fröccsözni, apuékkal sütögetni és tűzijátékot nézni, majd megint a Balatonra leutazni és többször is Hugiékkal strandolni. Hogy szép csendben félúthoz értem és 35 lettem. Aztán hogy nagyon szeretem a gyerekeimet. Peti zabálnivaló, ahogy elémszalad, amikor hazaérek. Hogy az emberek fájdalmasan rosszul öltözködnem Magyarországon - és ennek nem csak a pénzhiány az oka, mert rém drága holmikat képesek megvásárolni, amit aztán nem tudnak hordani, hát még kombinálni. A folyamatosan változó hülye divatot hagyjuk, úgyis csak a stílus számít, az ugyanis örök. Eszembe jutott, hogy ha alapítványt hoznék létre gyerekek segítésére, akkor annak "Ablak a napra" lenne a neve. Hogy Ghymes-t hallgatni jó. Csodálatos zene. Hogy marha tisztán és telten szól az új fejhallgatóm (Ministry Of Sound - rockerként vicces a márkaválasztás, de tojok rá). Hogy megnyugtató lenne egy lottó ötös, hogy soha ne legyen anyagi gondom és bevásárolhassak Mazdákból, de ha semmi nem változik és továbbra is tisztes megélhetést tudok biztosítani a családomnak, már elégedett leszek. Hogy ki kellene mennem apuval az MTK meccseire. Hogy néha nagyon fáradtnak érzem magam, hol pedig kicsattanok az erőtől, hol búskomor, hol pedig hülye vidám vagyok. Hogy Sir kán nehezen viseli, ha itthon hagyjuk, pedig Apu lelkiismeretesen átjár és gondozza. Hogy remélem, nem fotóztak le az M7-esen 170-nél. Hogy ugye nem vagyok halálos beteg, - mondjuk aids-es - és nem veszélyeztetem a gyerekeimet. Hogy kicsi a világ, de ami elromolhat, az el is romlik - igaz, P. Ancsi? Hogy csak úgy összebújnék Mónival és elaludnék.