Ezzel a poszttal nem akarok mást, mint dokumentálni, hogyan is "ünnepelt" hazánk 2009. március 15-én.

Míg a kordonok és fémdetektoros kapuk mögé bújó kormányzat koszorúzott és zászlófelvont, a rendőrség és az In-Kal Security tobzódott: tilos volt kiabálni, szidni Gyurcsányt, Demszkyt, a kormányt, tilos volt transzparenst kifeszíteni, tojást dobálni. Aki ilyen szörnyű terrorcselekményre vetemedett, azt előállították, pucérra vetkőztették,  megvizsgálták a testüregeit, nem hívhatott ügyvédet, nem értesíthette a családját, nem  engedték inni és enni 7-8 órán keresztül.

Ez olyan, mint egy diktatúra, igaz? Én azt hittem, hogy ezt csak a filmekből és a könyvekből fogom ismerni.

A kismamától elvették a baba cumisüvegét, mert ital nem vihető a tömegbe; levették a kokárdát (március 15-én, bassza meg!), mert a biztosítótű veszélyes; elvették a sálat is, mert az alkalmas az arc eltakarására.

Ez már több, mint egy diktatúra, igaz? Én azt hittem, hogy ezt a filmekből és a könyvekből sem fogom ismerni.