King Aranarth

Hol is kezdjem? Van egy szépséges és türelmes feleségem, egy 8 éves, okos és gyönyörű kislányom, egy 6 éves, huncut és jó kedélyű kisfiam. Volt egy csodálatos macskám is. Vannak továbbá gondolataim. A családom az enyém, de a gondolataimat megosztom veletek! Ha futball, akkor gránátvörös-kék zebra sárga-fekete sarkantyúval! És még valami: a zenét hangszerekkel játsszák. A számítógép nem hangszer; szóval: Keep on Rockin' ... Never Stop Rollin'

Címkék

1. (7) ac/dc (5) adó (7) aerosmith (4) afrika kupa (3) ákos (2) alföldi róbert (3) állat (20) állatvilág (4) alvin lee (2) andre agassi (1) andre villas-boas (1) apeh (5) apu (9) armageddon (4) atlanta falcons (1) atlétika (2) átok (1) atombomba (2) autó (20) baba (49) bajnai gordon (3) balaton (7) Baltimore Ravens (1) bank (4) bánki tó (3) barátság (6) batu (1) bb king (5) beatrice (1) befektetés (3) betegség (11) big daddy wilson (6) bikini (1) bíróság (1) bkv (12) bl (17) blog (1) blues (70) Blue front (1) boksz (3) bölcsöde (2) boldogság (15) bor (26) borvacsora (1) bruce dickinson (3) bruce springsteen (15) bubus (1) budapest (24) Bud Spencer (1) bulvár (5) busójárás (1) buzi (9) bvb (9) bye alex (1) carlos santana (1) charles barkley (1) chris rea (3) chuck berry (1) chuck norris (3) cider (1) cigány (4) clint eastwood (1) coen testvérek (2) colin james (1) country (2) cream (1) család (35) csokoládé (2) daczi zsolt (1) deák bill gyula (9) deep purple (1) del piero (10) demokrácia (7) demszky (7) dire straits (1) divat (2) dopping (5) dorina (1) drog (1) edda (2) egészségügy (13) egyház (2) EL (1) elektro (1) élet (5) elmore james (1) elvis presley (3) el clásico (14) én (178) eric clapton (1) erkölcs (21) esélyegyenlőség (5) étterem (2) eu (7) euro2008 (20) euro2012 (17) EURO 2016 (8) évforduló (1) fc barcelona (60) feind (1) ferenczy györgy (1) fiatal (5) fidesz (36) fifa2010 (21) fifa 2014 (16) figula (1) film (27) folk (1) forma1 (9) fotó (13) frittmann (2) FTC (2) futball (242) gary moore (14) gáz (2) gazdaság (22) gianluigi buffon (1) gitár (20) gnr (2) green day (1) gyurcsány (44) halál (49) hard rock (27) harry redknapp (4) hasonlat (1) heavy metal (6) heti hetes (1) hitel (1) (2) hobo blues band (6) horváth ágnes (7) humor (11) i.m. (43) idézek (8) ifj katona tamás (2) iihf wc 2009 (9) iihf wc 2016 (1) index (9) inxs (1) irodalom (24) iron maiden (8) játék (5) jazz (4) jégkorong (21) jerry lee lewis (1) jimi hendrix (5) joaquin phoenix (1) jobbik (11) joe satriani (2) jog (12) johnny cash (3) johnny winter (7) john frusciante (4) john lennon (1) john mayall (2) juande ramos (6) juhász ferenc (1) juventus (22) jvc (1) kajak kenu (8) karácsony (3) karóra (1) katasztrófa (4) kazán (2) kerekpár (5) kereskedelem (2) keresztelő (2) kézilabda (7) kirándulás (16) kisteleki istván (2) költészet (6) koncert (63) konyári (1) könyv (11) konzervatív (1) kórház (4) kormány (64) kosárlabda (1) kötelező hallgatmány (5) kubala (1) kultúra (25) kurt vonnegut (2) kurva (3) kutya (5) lajkó félix (1) lakás (6) last.fm (2) ledley king (4) led zeppelin (3) légli (1) leo messi (16) les paul (1) liberális (28) lmp (3) lófasz (1) luxus (1) macska (1) macskusz (1) madrid (2) magyarország (121) magyar gárda (1) malév (1) márai sándor (4) mario lemieux (1) mark knopfler (6) máv (3) mdf (14) média (30) megasztár (6) meizu (1) mentő (3) mesterházy attila (3) metro4 (3) mlsz (1) mno (3) mobil (5) móni (75) motogp (8) mozi (11) mszp (82) mtk (25) műhold (1) multi (1) munka (13) napi top (14) nav (5) népszavazás (1) net (1) ne patriots (5) nfl (17) nhl (3) nigéria (1) nishu (7) nokia (2) nol (1) nyaralás (7) nyugdíj (4) ők ketten (1) olimpia 2008 (13) olimpia 2012 (11) olimpia 2016 (10) öltöny (1) ombudsman (1) onas (1) óra (1) orbán viktor (10) öreg (2) ősi riválisok (1) óvoda (1) Pampas (1) panka (94) pep guardiola (3) peti (44) phoenix suns (1) pittsburgh penguins (3) playboy (1) póker (2) politika (178) pontfm88.1 (6) populizmus (4) privatizáció (2) queen (1) quimby (5) radics béla (1) rádió (8) reform (8) reklám (9) rendőrség (9) repülés (3) rhcp (6) ripoff raskolnikov (6) ritchie blackmore (3) rock (66) rock n roll (7) roger federer (13) ronaldinho (1) rory gallagher (9) ruha (1) rúzsa (1) sajtó (6) sakk (2) salinger (1) salman rushdie (3) samsung (3) saul (3) saunier duval (2) sf 49ers. (2) sharp (1) sidney crosby (1) sir kán (5) snooker (2) sör (6) sorozat (5) sport (185) sportriporter (8) stephen hendry (2) steven tyler (3) stevie ray vaughan (2) sün (1) suomi (1) super bowl (8) szabó máté (1) számítógép (3) szdsz (51) szerencsejatek (2) szezonválogatott (1) színház (6) szlovák (5) szobor (2) szólásszabadság (6) szolgálati közlemény (1) szomszéd (4) szomszéd 2 (10) tahó (19) takáts tamás dbb (1) talmácsi gábor (3) tátrai tibor (3) technika (10) tél (3) tenisz (16) ten years after (1) természet (1) terror (4) the allman brothers band (1) the beatles (1) the rolling stones (1) the who (1) tolerancia (6) tomcsi (2) tommy emmanuel (4) Tom Brady (1) tottenham hotspur (50) tour de france (2) tracy chapman (1) tragédia (32) tudomány (5) tv (26) u2 (1) u20 vb 2009 (2) udvariasság (5) ünnep (40) űr (1) usa (12) úszás (6) utazás (11) választás (5) valentino rossi (4) van graaf (1) várhidi péter (2) vásárlás (2) vatera (1) velencei tó (1) vendégség (3) vers (3) vicc (2) vívás (3) vizilabda (3) wass albert (1) weöres sándor (1) wizzair (1) xavi (4) X faktor (1) x faktor (1) zene (162) zizou (1) zuschlag (2) zz top (1) címkefelhő

Ti mondtátok


Madridi hétvége

2012.05.09. 09:40 | king_aranarth | Szólj hozzá!

Ez az út rohadt jól sikerült!

Szombat. Kezdődött azzal, hogy édesanyám és apósom már kettő előtt megérkezett, így előbbi átvehette a gyermekfelügyeletet, utóbbi pedig velünk jött a reptérre, hogy aztán hazavigye a kocsit. Nekem kezem-lábam remegett, így még be se csekkoltunk, de már azt vártam, hogy landoljon a gép Madridban, mert totál szétcsúsztam.

Persze semmmi nem olyan egyszerű, mint az ember képzeli - néha sokkal jobb minden.

Ferihegyen például összefutottunk Panka balett-tanárnőjével, Andi nénivel. Mónit mosolyogva, nagy szeretettel üdvözölte, majd bemutatkozott, nekem pedig leesett az állam: Simkó Andrea. Kezet fogtam a párjával is, egy hatalmas, kedves és mosolygós fickóval, Michael-lel.

Check-in, biztonsági ellenőrzés (volt akiről a cipőt is levetették, nem csak az övet), kézipoggyász méret-ellenőrzés kettesben, majd tolongás a kisbuszon és helykeresés a Wizzair Airbus 320-asán immárom hármasban a hatalmas, kedves és mosolygós fickóval, Michael-lel.

Felszálláskor ugyan majd' összetörtem Móni ujjait, ahogy szorítottam a kezét, de aztán aránylag hamar megnyugodtam, leszámítva azt a néhány pillanatot amikor egy-egy légörvény megbillentette a repülőt. Közben beszélgetésbe elegyedtünk Michael-lel és onnantól kifejezetten jól telt az út! A hatalmas, kedves és mosolygós fickó nem más, mint Michael Krops, az osztrák születésű, de évtizedek óta Magyarországon élő ex-balettművész, jelenleg Európa-szerte elismert és foglalkoztatott top-koreográfus. Magával ragadó, nagyon szimpatikus ember. Vidám és természetes. Mesélt a karrierjéről, a munkájáról, arról, hogy mi az, ami mindenkinek az eszébe jut róla, pedig az csak 3,5 perc volt, elenyésző ahhoz képest, amit összességében letett az asztalra az igazi szakmájában. Beszéltünk színházról, stadionokról, autóalkatrész-kereskedésről, gyereknevelésről, érettségiről, nem csak mi, de az idő is repült, már a Balaton felett volt kedvem fotózni (megkereshetitek Csopakot, oda is utaznk idén!):

(széljegyzet: elnézést a fotók minőségéért, ami még ilyen kis méretben is elmarad a korábban kiposztolt képekétől, de "csak" az új Olympus SZ-10-es ultrazoom kompaktot vittük magunkkal - kicsi és marha kényelmes, a 18x-os zoom magáért beszél, a stabilizátor egészen jól funkcionál nagy telénél is, vagyis a gyenge akksi ellenére is  nagyon jó vétel volt, de a képminősége a technikából eredően nyilvánvalóan nem érhet fel a tükörreflexes gépekével.)

Szóval a repülőút végül nagyon jól sikerült, le sem zuhantunk, a T-1 terminálon pedig felvett minket Joseví és hazaszáguldott velünk. Gyors átöltözés, egy Heineken és irány a La Latina negyed, pontosabban a La burbuja que se Ríe étterem (A nevető buborék). A spanyol életvitel számomra felfoghatatlan. Nem az volt a gond, hogy a 7 személyre és 22:30-ra foglalt asztalunkra 23:10-ig vátunk, mert a rendelés után szinte azonnal kihozták a kaját (2, egyenként 4 fős "menüt" kértünk, amiben kagylótól a sült kolbászig, saját magunknak kövön grillezett hústól a tojásos sonkáig minden volt), hanem a tény, hogy éjfélkor vacsoráztunk! A desszertet jóval 1 óra után tálalták! Hulla fáradtak voltunk, telezabáltuk magunkat, mire jött a hír, hogy akkor most nyomás bulizni. Ja, kösz. Háromig megittunk néhány koktélt és hajnali négykor már ágyban is voltunk. Ennyit a vasárnapi korai kelésről... :-)

Vasárnap. Jó turista módjára alig aludtunk és kilenckor már fel is ébredtünk Mónival, de a házigazdát csak nem kelthetjük fel! Joseví tízkor még melegszendvicset készített nekünk és Paulinának. Eszméletlenül finomra sikerült, de így csak délben vehettük nyakunkba a várost. Először egy hegytetőről fotóztuk a várost, majd a madridi városligetbe, a Parque del Retiro-ban sétáltunk: az, hogy több a látnivaló (Monumento de Alfonso XII, Palacio de Velazquez és Palacio de Cristal) mint az itteniben, az egy dolog, de hogy klasszisokkal gondozattabb, az szomorú, mert arra csak figyelni kellene...

Több, mint egy óra sétálgatás után a Prado,

az Iglesia de San Jerónimo és a Real Académica felé léptünk ki a parkból, majd a híres Neptun szökőkúthoz mentünk. (Itt az Atlético Madrid szurkolói szoktak előszeretettel ünnepelni egy-egy győzelmet.) A téren apró malőrként Móni megbökött egy mozdulatlan pantomimest, aki felháborodva, "Neked nem volt gyerekszobád?!" kiáltással vett elégtételt.

 

 

 

 

 

Átgyalogoltunk a Cibeles szökőkúthoz (ennél már a Real Madrid drukkerek szoktak tombolni).

Kezdtünk fáradni és megéhezni, de mit nekünk! Irány a Plaza Mayor! Jelentem: elértük a Főteret, de pár fotó után

bezuhantunk egy Sonkamúzeumnak nevezett étterembe, ami az egyetlen csalódása lett a hétvégének.

A Spanyolországban szokásos napi menüből válogattuk össze magunknak ebédet, és bár az én sárgadinnye sonkával c. előétel mesterművem még rendben volt, a főfogásom, a sültmalac egy kicsit zsíros volt, ráadásul a tálalása kikészített:

Hogy a jó büdös életbe lehet egy hosszában félbecsapott koponyát, apró kis fogakkal a szájában a tányéromra tenni???

Na mindegy, csak kiheverem valahogy, elvégre Móni is kitett magáért. A feketekávéját elegáns mozdulattal, nagy ívben öntötte hófehér nadrágjára, amit természetesen csak nagyjából tudott lemosni a combjáról, még a pincérnő készséges (de kissé kínos) segítsége ellenére is.

Jóllakottan átsétáltunk a Sol-ra (a központi tér), lefotóztam Madrid jelképének a szobrát, ami a templomokban, a házfalakon, a kukásautókon egyaránt szerepel):

Innen aztán SOS hazametrózunk (10 vonal, mind légkondis, érintőképernyős jegyértékesítő automaták és forgókapuk), hogy este Móni egyik legkedvesebb barátjánál vacsorázhassunk - ott persze elhúzódott a gyerekek altatása, ezért ismét 11-kor kezdtünk enni, de ezen már meg sem lepődtünk. Terülj-terülj asztalkám, de kissé visszafogott hangulat: Edu ugyan szokás szerint kedves volt és humoros, de a felesége egy külön tanulmány, minden rossz igaz róla, amit eddig hallottam.

Mivel hétfő a spanyoloknak is munkanap, egyre haza is értünk, így aránylag frissen vághattunk bele az utolsó napunkba Madridba.

Hétfő. A lakásban elbúcsúztunk Josevítől, aki fantasztikus házigazda és volt, a metrómegállónál pedig Paulinától. Elmentünk egy közeli és központi vasútállomásra (Atocha RENFE - konkrét pálmaházzal a közepén), ahol a csomagmegőrzőbe raktuk a bőröndünket (fémdetektor és biztonségi szolgálat, érintőképernyős jegykiadó automata, infrás-bárkódos szekrény), aztán vissza a metróba és nyomás a város nyugati oldala, nem kevés látnivalóval.

A Plaza de la Villa

mellett megreggeliztünk (a Choco y churros) után bementünk az Almudena katedrálisba,

azután pedig végigjártuk a Királyi Palotát.

Bent sajnos nem lehetett fényképezni, de nehéz lesz elfelejteni a barokk és rokokó szobákat, a tróntermet, a hegedű- és billiárdszobát, a fegyvertermeket és a "házipatikát".

Az időnk egyre fogyott, de a listánkon sem szerepelt már sok minden (miután a Prado végigjárását végül nagy nehezen lehúztuk róla).

A Plaza de España szép, a Cervantes emlékmű gyönyörű. Valahogy így kell emléket állítani egy nemzet egyik leghíresebb emberének...

Megnéztük még a Templo de Debod-ot. Az egyiptomi templomot Spanyolországnak ajándékozták (!), ezért szétbontották, elemenként Madridba szállították és ismét felépítették. Sajnos rekonstrukció miatt a nyitvatartás ellenére nem volt látogatható, de érdekes volt látni egy több ezer éves afrikai épületet Európában...

Ebédre csatlakozott hozzánk Sylvia, akinél Móni korábban lakott, majd feltűnt Joseví is. Én finom, Móni felejthető kaját válagatott össze, utána pedig nem maradt más hátra, mint megvásárolni az ajándékokat a szülőknek és a gyerekeknek. Sikeresen abszolváltuk eme gyönyörű feladatot, igazi cél nélkül barangoltunk a város szívében, miközben be-benéztünk egy-egy üzletbe.

Amikor aztán eljött az ideje, hogy felvegyük a csomagjainkat és kimenjünk a reptérre, szomorúan lebattyogtunk a metróba és onnantól kezdve nem is láttuk a felszínt.

Spanyolország gyakorlatilag csődben van, a gazdasági mutatói rosszabbak mint hazánkéi, hatalmas a munkanélküliség, de ott - a magyar helyzettel ellentétben - tisztán látni, hogy mire ment el a pénz: technikailag annyival állnak magasabb szinten, hogy azt el se lehet mondani! A buszok, a metrók, a középületek mind-mind kifogástalan állapotban vannak, az emberek úgy öltözködnek, mintha egy divatmagazinból léptek volna ki, magától értetődő módon ebédelnek étteremben, utaznak taxival (a 80%-uk Skoda Octavia és egyébként sincs pl. sok Seat, inkább német vagy francia autóval járnak, japán autót szinte alig, akkor is csak Toyotát látni - összesen 3 Nissan-nal találkoztunk, az Almerát le is fényképeztem - nem tudom, hogy miért), vásárolnak maguknak "luxus-cikkeket". Semmi, de semmi nem látszk abból, amit a híradásokban látni és hallani, az első szó, ami eszembe jut az a JÓLÉT. Nyugodt, vidám és laza jólét. Persze biztos nekik is megvannak a saját problémáik, de simán el tudnak tőlük vonatkoztatni a szabadidejükben. És mérhetetlenül barátságos mindenki.

De folytatom: a reptér akkora mint fél Budapest, így aztán többet sétáltunk a metrótól a repülőig, mint előtte a városban, ráadásul mindketten majdnem bepisiltünk. Végül minden jól alakult: felvettük a jegyet, megtaláltunk rötyét de nem találtak nálunk bombát, időben beszálltunk és lett helyünk ablak mellett (a nagyon gagyi Wizzair-nél a helyfoglalás érkezési sorrendben történik), Móni szinte azonnal el tudott aludni a gépen, én pedig már nem is féltem. Nagyon csendes hazautunk volt.

Édesapám baseball-sapkában, fülig érő mosollyal fogadott minket éjfél után néhány perccel, gond nélkül fizetett egy vagyont az automatánál és kitalált a parkolóból (bár egy taxit (!) követve felmerült a lehetőség, hogy egy kitaposott gyalogösvényen rövidebb úton távozzunk), otthon pedig anyu könnyebbült meg amikor megérkeztünk.

Gyorsan elmesélték nekünk a lényeget a gyerekekről, mi pedig nekik a legfontosabbakat az utazásról, átadtuk az apróságokat és mentünk is aludni.

Hogy őszinte legyek, fenntartásokkal fogadtam az utazás lehetőségét, de nagyon örülök, hogy elmentünk. Annyira, hogy már azt remélem, máskor is lesz alkalmunk meglátgatni Josevíéket!

 

Címkék: fotó madrid én repülés gazdaság utazás boldogság kirándulás udvariasság vendégség móni

Tahók

2008.09.17. 13:09 | king_aranarth | Szólj hozzá!

A lámpa zöldre váltott, mi elindultunk jobbra. A másik, balra kanyarodó sávból viszont gumifüstölve, csikorogva kilőtt mellőlünk egy sárga Hummer és a motort bőgetve, nyíl egyenesen beviharzott a szemben lévő utcába, a kispesti panelek közti játszótér mellé. A behajtani tilos tábla egyáltalán nem zavarta. Elvégre a kopasz sofőr tudta, hogy az csak dísz.

Ma hazafelé jövet alig tudtunk nagyívben balra befordulni a csendes, zöldövezeti "elit" rákoskerti utcába a főútvonalról, mert közvetlenül a kereszteződésben nyitott ajtókkal parkolt egy teherautó. Míg a sofőr szendvicset majszolt, társa a fákkal szegélyezett ároknak háttal állva a teherautó platója alá pisált. Figyelmes volt, mert eltakarta magát.

Így közlekedünk, így élünk ma Budapesten. Ezt a primitív réteget már nem lehet megnevelni. Szomorú, mert maguktól fel se fogják, hogy a saját környezetüket szarják le, de simán az arcunkba röhögnek, ha zavar a bunkóságuk. A fene nagy szabadság, a fene nagy liberalizmus, a fene nagy önzés eredménye ez az élhetetlen város.

 

Címkék: budapest én magyarország autó tolerancia liberális tahó udvariasság

Egy befejezetlen vendégség margójára

2008.09.14. 20:38 | king_aranarth | Szólj hozzá!

Ma kora délután, alig valamivel ebédidő után megérkeztek a vendégeink. Két volt évfolyamtársam - a tanúm és Panka keresztapja - barátnőikkel. Kiültünk a teraszra egy nagy halom édességgel, én meg lelkesen sütögettem mindent, amit találtam és amit kértek: mustáros pácban tarját, tejfölösben csirkét, grillkolbászt, lila- és vöröshagymát, paradicsomot, paprikát, gombát meg krumplit, kis tojást, valamint cukkinit meg padlizsánt.

Hál' istennek mindenkinek ízlett a kaja, úgyhogy jó hangulatban beszélgettünk tovább - néhány "eredeti" vilmos legurítása után - jobbnál jobb borok társaságában (a villányi portugueser készletemet sürgősen pótolnom kell, az utolsó palackig mind elfogyott).

A srácokkal rég találkoztam, ezért különösen jó volt újra látni őket. Míg bent a lányok Pankával játszottak, mi végigbeszéltük a karriert (szörnyű országban élünk, mert a legfelkészültebb és legjobb jogász keres a legrosszabbul bírójelöltként), a családi helyzetet (lánykérésestül-gyermekvállalásostul-telekvásárlásostul), a vallást, a politikát és a zenét. Kellemesen hűvös időben, vidáman üldögéltünk - Tomcsiék a cigaretta-vásárlást tervezték, hogy a lassan közelgő fürdetés után tovább folytathassuk a borozgatást.

Hogy mégis előbb, egy kicsit rossz szájízzel távoztak, arról Virág, - az egyetlen új "tag" - tehet. Fáradt volt, ezért kérte, hogy menjenek. Nem akarom megbántani, de ha új vagyok egy baráti társaságban és többekkel először találkozom, akkor biztos nem várom el, hogy 3 (tulajdonképpen pedig 5) ember hozzám alkalmazkodjon, hanem én veszek erőt magamon, különösen, ha nem az én kocsimmal érkeztünk. Sok jó pontot nem szerzett magának, de nem érdekelte különösebben. Bár Saultól kapott néhány szúrós megjegyzést és Tomcsin is látszott, hogy kényelmetlen számára a helyzet, gyorsan összepakoltak és elmentek. Virág kivételével sajnáltuk, mert jól sikerült az összejövetel.

 

Címkék: család én bor lakás udvariasság móni

Hosszú hétvége

2008.07.02. 20:41 | king_aranarth | Szólj hozzá!

Pénteken lementünk Bánkra. A Jazz-fesztivál tetszett, különösen a pénteki Riverboat Ramblers (3 ukrán és 3 lengyel zenész) illetve a Murányi és Trommelen vezette All Stars teremtett fergeteges hanguatot. Vasárnap megérkeztek Hugiék is, vagyis Panka egész nap unokabratyójával, Barnival pancsolt a medencéjében. Élvezte.

Hétfőre szabit vettem ki, kedden pedig (Panka névnapján) a köztisztviselők napja miatt nem dolgoztam. Kellőképpen fel is töltődtem itthon a nagy semmittevésben, de szükség is volt már rá, mert kezdtek lemerülni az elemek. Most 1-1 hétfői szabival ki kell bírnom augusztus közepéig.

Amúgy hétfőn délután lerobbant a kocsi: beázhatott valami gyertya, mert a zuhogó esőben egyszerűen leállt a motor a pirosnál, egy forgalmas kereszteződés előtt. Móni 2 lámpaváltás alatt sem tudott életet lehelni az autóba, úgyhogy áttoltam a kereszteződés túloldalára, hogy legalább a kanyarodó buszokat ne tartsuk fel. Hiába kopogtam és integettem a kulturált sofőröknek (mellettem asszonka a babával), senki nem szállt ki segíteni, pedig addigra elállt az eső. Hát, hogy is mondjam? Tahó banda. Aztán mikor már az ismerősöket telefonáltam körbe, hogy jöjjön valaki segíteni, teljesen magától megállt egy fiatal srác - örök hála Neked, kedves Ignis tulajdonos, aki szó nélkül hazavontattál minket és még egy üveg bort sem voltál hajlandó elfogadni!

Vannak még Magyarországon segítőkész emberek, akik foglalkoznak a másikkal! Még egyszer kösz!

 

Címkék: munka jazz én utazás koncert magyarország fiatal erkölcs baba udvariasság móni panka bánki tó

Fiatalság - fáradtság?

2007.09.08. 12:39 | king_aranarth | Szólj hozzá!

8 hónapos terhes feleségem minden reggel állva utazik a buszon, körülötte diákok üldögélnek. Biztos elfáradtak szegények a hosszú nyári szünetben.

 

Címkék: fiatal udvariasság móni