King Aranarth

Hol is kezdjem? Van egy szépséges és türelmes feleségem, egy 8 éves, okos és gyönyörű kislányom, egy 6 éves, huncut és jó kedélyű kisfiam. Volt egy csodálatos macskám is. Vannak továbbá gondolataim. A családom az enyém, de a gondolataimat megosztom veletek! Ha futball, akkor gránátvörös-kék zebra sárga-fekete sarkantyúval! És még valami: a zenét hangszerekkel játsszák. A számítógép nem hangszer; szóval: Keep on Rockin' ... Never Stop Rollin'

Címkék

1. (7) ac/dc (5) adó (7) aerosmith (4) afrika kupa (3) ákos (2) alföldi róbert (3) állat (20) állatvilág (4) alvin lee (2) andre agassi (1) andre villas-boas (1) Anglia (1) apeh (5) apu (9) armageddon (4) atlanta falcons (1) atlétika (2) átok (1) atombomba (2) autó (20) baba (49) bajnai gordon (3) balaton (7) Baltimore Ravens (1) bank (4) bánki tó (3) barátság (6) batu (1) bb king (5) beatrice (1) befektetés (3) betegség (11) big daddy wilson (6) bikini (1) bíróság (1) bkv (12) bl (17) blog (1) blues (70) Blue front (1) boksz (3) bölcsöde (2) boldogság (15) bor (26) borvacsora (1) bruce dickinson (3) bruce springsteen (15) bubus (1) budapest (24) Bud Spencer (1) bulvár (5) busójárás (1) buzi (9) bvb (9) bye alex (1) carlos santana (1) charles barkley (1) chris rea (3) chuck berry (1) chuck norris (3) cider (1) cigány (4) clint eastwood (1) coen testvérek (2) colin james (1) country (2) cream (1) család (35) csokoládé (2) daczi zsolt (1) deák bill gyula (9) deep purple (1) del piero (10) demokrácia (7) demszky (7) dire straits (1) divat (2) dopping (5) dorina (1) drog (1) edda (2) egészségügy (13) egyház (2) EL (1) elektro (1) élet (5) elmore james (1) elvis presley (3) el clásico (14) én (179) eric clapton (1) erkölcs (21) esélyegyenlőség (5) étterem (2) eu (7) euro2008 (20) euro2012 (17) EURO 2016 (8) évforduló (1) fc barcelona (60) feind (1) ferenczy györgy (1) fiatal (5) fidesz (36) fifa2010 (21) fifa 2014 (16) fifa 2018 (1) figula (1) film (27) folk (1) forma1 (9) fotó (13) frittmann (2) FTC (2) futball (243) gary moore (14) gáz (2) gazdaság (22) gianluigi buffon (1) gitár (20) gnr (2) green day (1) gyurcsány (44) halál (49) hard rock (27) harry redknapp (4) hasonlat (1) heavy metal (6) heti hetes (1) hitel (1) (2) hobo blues band (6) horváth ágnes (7) humor (11) i.m. (43) idézek (8) ifj katona tamás (2) iihf wc 2009 (9) iihf wc 2016 (1) index (9) inxs (1) irodalom (24) iron maiden (8) Japán (1) játék (5) jazz (4) jégkorong (21) jerry lee lewis (1) jimi hendrix (5) joaquin phoenix (1) jobbik (11) joe satriani (2) jog (12) johnny cash (3) johnny winter (7) john frusciante (4) john lennon (1) john mayall (2) juande ramos (6) juhász ferenc (1) juventus (22) jvc (1) kajak kenu (8) karácsony (3) karóra (1) katasztrófa (4) kazán (2) kerekpár (5) kereskedelem (2) keresztelő (2) kézilabda (7) kirándulás (16) kisteleki istván (2) költészet (6) koncert (63) konyári (1) könyv (11) konzervatív (1) kórház (4) kormány (64) kosárlabda (1) kötelező hallgatmány (5) kubala (1) kultúra (25) kurt vonnegut (2) kurva (3) kutya (5) lajkó félix (1) lakás (7) last.fm (2) ledley king (4) led zeppelin (3) légli (1) leo messi (16) les paul (1) liberális (28) lmp (3) lófasz (1) luxus (1) macska (1) macskusz (1) madrid (2) magyarország (122) magyar gárda (1) malév (1) márai sándor (4) mario lemieux (1) mark knopfler (6) máv (3) mdf (14) média (30) megasztár (6) meizu (1) mentő (3) mesterházy attila (3) metro4 (3) mlsz (1) mno (3) mobil (5) móni (76) motogp (8) mozi (11) mszp (82) mtk (25) műhold (1) multi (1) munka (13) napi top (14) nav (5) népszavazás (1) net (1) ne patriots (5) nfl (17) nhl (3) nigéria (1) nishu (7) nokia (2) nol (1) nyaralás (7) nyugdíj (4) ők ketten (1) olimpia 2008 (13) olimpia 2012 (11) olimpia 2016 (10) öltöny (1) ombudsman (1) onas (1) óra (1) orbán viktor (10) öreg (2) ősi riválisok (1) otthon (1) óvoda (1) Pampas (1) panka (95) pep guardiola (3) peti (45) phoenix suns (1) pittsburgh penguins (3) playboy (1) póker (2) politika (178) pontfm88.1 (6) populizmus (4) privatizáció (2) queen (1) quimby (5) radics béla (1) rádió (8) reform (8) reklám (9) rendőrség (9) repülés (3) rhcp (6) ripoff raskolnikov (6) ritchie blackmore (3) rock (66) rock n roll (7) roger federer (13) ronaldinho (1) rory gallagher (9) ruha (1) rúzsa (1) sajtó (6) sakk (2) salinger (1) salman rushdie (3) samsung (3) saul (3) saunier duval (2) sf 49ers. (2) sharp (1) sidney crosby (1) sir kán (5) snooker (2) sör (6) sorozat (5) sport (185) sportriporter (8) stephen hendry (2) steven tyler (3) stevie ray vaughan (2) sün (1) suomi (1) super bowl (8) szabó máté (1) számítógép (3) szdsz (51) szerencsejatek (2) szezonválogatott (1) színház (6) szlovák (5) szobor (2) szólásszabadság (6) szolgálati közlemény (1) szomszéd (5) szomszéd 2 (10) tahó (19) takáts tamás dbb (1) talmácsi gábor (3) tátrai tibor (3) technika (10) tél (3) tenisz (16) ten years after (1) természet (1) terror (4) the allman brothers band (1) the beatles (1) the rolling stones (1) the who (1) tolerancia (6) tomcsi (2) tommy emmanuel (4) Tom Brady (1) tottenham hotspur (50) tour de france (2) tracy chapman (1) tragédia (33) tudomány (5) tv (26) u2 (1) u20 vb 2009 (2) udvariasság (5) ünnep (40) űr (1) usa (12) úszás (6) utazás (11) választás (5) valentino rossi (4) van graaf (1) várhidi péter (2) vásárlás (2) vatera (1) velencei tó (1) vendégség (3) vers (3) vicc (2) vívás (3) vizilabda (3) wass albert (1) weöres sándor (1) wizzair (1) xavi (4) X faktor (1) x faktor (1) zene (162) zizou (1) zuschlag (2) zz top (1) címkefelhő

Ti mondtátok


Amikor a 12 nem tucat

2013.01.26. 07:46 | king_aranarth | Szólj hozzá!

Tegnap volt 12 éve, hogy együtt vagyunk Mónival. Nem kevés idő. Szolidan (és gyorsan), de azért ünnepeltünk egyet vacsoráztunk egy kiadósat a Submarine Station Steak House-ben. A hely hangulata a nagy kedvenceméhez, a Tacubához hasonlít, és a konyha is rendben van - ráadásul pillanatok alatt hozták ki a fogásokat.

Nem volt semmi extra, csak végre kikapcsolódtunk - kettesben.

Boldog tizenkettediket, Kicsiem! Szeretlek!

Címkék: én étterem évforduló móni

Fordult egyet a világ ... utána pedig még egyet ... és még egyet!

2012.12.11. 21:10 | king_aranarth | 2 komment

Sok minden változhat egyetlen év alatt.

Tavaly decemberben még aggódnom kellett, hogy osztályvezető maradok-e az átszervezések miatt.

Ma pedig felkértek főosztályvezetőnek. 180°

Breaking news:

Módosító javaslat érkezett a törvényjavaslathoz és azzal fogadták el a jogszabályt, vagyis nem január, hanem július 1-től nem lehet egyszerre munkabért és nyugdíjat felvenni a közszférában (tehát egy negyedéves jutalmat még kifizetnek a felháborodott cimboráknak, akik az év végi prémiumoktól megfosztva kellett volna, hogy kilépjenek). 360°. Ennek köszönhetően - az aláírt papírok ellenére - minden vissza és maradok a fenekemen. Tény, hogy korán jött a felkérés, féltem is a feladattól rendesen, de 4-5 nap alatt megszoktam a gondolatot. Na, most már mindegy, hogy beleéltem-e magamat, mert újabb fél év izgalom következik: vajon visszatér-e valaki ex-vezető Gyesről, ejtőernyőzik-e egyet egy minisztériumi fejes, megtetszik-e a poszt egy befolyásos központi vezetőnek, előkerül-e egy csókos haver? Ha igen, akkor ennyit az esélyemről, ha nem, akkor talán tényleg lehetőséget kapok! Most már ezért szurkolok! És fél évig konkrétan a feladatra fogok készülni.:-)

Breaking news 2:

Pörgettyű ez már, nem fordulat. Kineveztek - mivel már kihirdették a kinevezésemet, az igazgató úr nem volt hajlandó változtatni a döntésén - ergo nincs fél évem felkészülni és január 1-től főosztályvezető leszek: most már azt mondom, szerencsére és hála istennek! Nagy feladat lesz, de már nem félek tőle.

 

Címkék: munka én apeh nav

Élmény, élmény, technika, szavazás és temetés

2012.11.06. 13:04 | king_aranarth | Szólj hozzá!

Elmondhatatlanul jó volt, amikor Peti az esti mese után odabújt hozzám és a fülembe súgta, hogy "Te egy igazi csoda vagy!" Ilyenkor azért nagyon könnyű elérzékenyülni.

Megnéztük Mónival a Vasember 2-t. Egy-két vicces párbeszéden és látványos percen kívül nem volt benne semmi. Nagyon szar film. Ennél még az Elhurcolva c. közhelyhalom-akciófilm is sokkal jobb volt.

Ja, azért a sok film, mert vettem egy új médalejátszót (ASUS O!Play HDP-R1), miután a tavaly születésnapomra vásárolt Asus O!Play Mini tönkrement. Ez jobb (gyorsabb, igényesebb, nagyobb tudású), mint az volt. A 4 oldalas teszthez kiegészítésként annyit, hogy azóta már jár hozzá HDMI kábel, van hangerőszabályozás és csak 20e pénz. És nagyon remélem, hogy nem csak jobb, de tartósabb is lesz, mint az elődje. Már csak egy új, 2,5-es 1 terás vinyó kellene a filmeknek, mert a mostani 3,5-es kezd megtelni zenével, fényképekkel és videókkal.

ui: miközben az Egyesült Államok újra megválasztja elnökének Barack Obamát, szegény Komár László holttestét Cadillac viszi a temetőbe. A rádióban mondták.

 

Címkék: politika film én usa halál technika peti boldogság

Gyenge volt nagyon

2012.09.28. 21:54 | king_aranarth | Szólj hozzá!

MTK - Siófok 1:1 (0:0)

Marha gyengén játszottunk, ráadásul a Siófok lelkesebb is volt. Miután hátrányba kerültnk észbe kaptunk, de csak az egyenlítésre futotta. Kár, még ha így volt igazságos, akkor is.

Jó volt tökmagozni a lelátón, talán mert  apu mellettem szotyizott. :-) Viszont egy vagyont fizettünk. 7 rugó volt kettőnknek a meccsjegy, a "tökmagszotyi", meg 2-2 pohár üdítő.

Nem is értem, hogy mit csodálkoznak az okosok a béka segge alatti nézőszámon!? Az ember legalább 5-6 fantasztikus meccset nézhet meg a tévében minden egyes hétvégén, java részük nem is engedheti meg magának a borsos jegyárakat, ráadásul a magyar bajnokik színvonala szörnyű.

Mégis, nagyon jó kimenni.

Már nem Kékesi Rezső a jobbszélső, már nem Híres Gabi vagy Balog Róka játszik a csapatban, már nem Szeibert vagy Bognár Gyuri irányít, már nem Babosgabit, a Tanár urat, Kenőt vagy a Legnagyobb királyt látom a pályán, de akkor is: az MTK szerelem.

 

Címkék: én futball apu mtk

Kérem a listát!

2012.09.28. 12:40 | king_aranarth | 1 komment

Dániel Péter, a lehető legtipikusabb magyar liberális. Egy kettős mércéjére büszke elmebeteg, egy szoborvédő szoborrongáló.

Ismert: 2008-ban még a Károlyi-szobrot védte hősiesen testével a vandálok elől, majd 2012-ben vörös festékkel öntötte le hősiesen Horthy-szobrát.

Akármelyik magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy kedvére ítéljen meg másokat - legyenek azok élők, halottak, élőhalottak vagy mesefigurák. Kit érdekel?

Akármelyik magyar állampolgár odaállhat egy szobor elé, foghat egy kurva nagy vödör vörös festéket és ráöntheti az emlékműre, igaz ez bűncselekmény. Rongálás. Tök mindegy, hogy ez a szobor kis Vukról, a kockásfülű nyúlról, Radnótiról vagy Chuck Norrisról készült, hogy az Károlyi Mihály vagy Horthy Miklós szobra.

Szobor - festék - ráönt - rongálás. Aránylag egyszerű analógia.

A Siófoki Városi Bíróság egyik bírója máshogy látja a helyzetet, szerinte egy Horthy-szobrot leönteni más, mint összemázolni egy másikat. Összemázolni bármit. Horthy szobrát megrongálni szerinte

"erkölcsileg pozitív tartalmú és társadalmilag hasznos figyelemfelhívás volt".

Tisztelt bíró úr!

EGY NAGY BÜDÖS LÓFASZT VOLT AZ!

ÖN MENJEN A PICSÁBA ÉS ADJA VISSZA A DIPLOMÁJÁT,

de előtte kérem, hogy állítson össze részemre egy listát azon emlékművekről és szobrokról, amiket mielőbb összekenhetek citromsárga zománcfestékkel - egy megrovás nem a világ! Önnek nem történelmi személyek, hanem a törvényi tényállás megítélésén kellett volna fáradoznia!

Szobor - festék - ráönt - rongálás. Véleménynyilvánítás szabadságának túllépése? Gratulálok, remélem hosszú ideig ez volt az utolsó ítélet, amit meghozott!

ui: és Dániel Péter is elmehet ám a halál faszára, aki arra hivatkozik, hogy tette nem veszélyes a társadalomra. Hát persze, hogy nem az. Egyetlen szobor leöntése sem jelent veszélyt. Az se jelentene semmilyen veszélyt a társadalomra, ha holnap Dániel Péter urat izomból hasba rúgnám egy acélbetétes bakanccsal, mert csak neki fájna és - isten bizony - senki mást nem bántanék és még csak nem is látná senki, hogy megijedjen! Ettől még mindkettő jogszabályellenes.

 

Címkék: jog én magyarország bíróság demokrácia liberális erkölcs chuck norris

5.251.680 perc

2012.09.27. 08:00 | king_aranarth | Szólj hozzá!

Az eszemben volt, aztán egy maratoni értekezlet miatt kiment a fejemből, hogy megírjam az évforduló alkalmával, múlt csütörtökön. Most pótolom a "hiányosságot", mert szeretek nosztalgiázni és erről azért illik is szót ejteni.

Szeptember 20-án volt 10 éve, hogy a NAV-nál, (akkor még az APEH-nál) dolgozom, de megfelelek a "3 évente nem árt váltani" elvnek is.

2002. szeptember 20-án kezdtem a Szívben, de "pestmegyében" egy azóta is visszasírt, fantasztikus közösségben. Nagyon régen történt (Móni már akkor is mellettem volt).

Két év után főosztályos jogász lettem, majd újabb 3 év elteltével átszerveztek minket régióvá (és Zuglóba költöztem). Ezzel sajnos felborult minden, mert bár kevesebbet kellett utaznom, a fantasztikus, baráti kollektíva szétrobbant, szinte teljes egészében kicserélődött.

A következő, de akkor már nagyon várt változás 2008-ban jött el, amikor kineveztek osztályvezetőnek (és Angyalföldre költöztem).

2 év alatt a szívemhez nőttek a beosztottaim, jól és eredményesen dolgoztunk, így a 2010. évi átszervezéseket és leépítéseket aránylag kis veszteségekkel átvészeltük, vagyis az osztályommal együtt lettem újra "pestmegyés" - és költöztem a Nyugatihoz. A nyugalom csak 2 évig tartott, mert - az okokat magamban tartom, az érintettek úgyis pontosan tudják - újabb átszervezés következett és egyszerűen megszüntették az osztályomat. Minden további nélkül megköszönhették volna az én munkámat is, visszavonhatták volna a vezetői kinevezésemet (ahogy mások esetében meg is tették), vagy felajánlhattak volna egy ügyintézői posztot, de szerencsémre elismerték a munkámat és egy másik főosztályon felkértek vezetőnek.

Kicsit több, mint 3 hónapig - éppen Karácsonytól - kellett magamban tartanom és tagadnom, hogy megszűnünk... Ennyi ideig tartott az alkudozás és a szervezés. Ennyi ideig voltam infarktus közeli állapotban, aggódtam a munkámért, a megélhetésemért, a családomért, voltam hol idegbeteg, hol depressziós. Ennyi ideig volt bizonytalan minden. 3 hónap alatt 10 évet öregedtem.

Most, fél év elteltével ismét minden szépnek tűnik. Az új munkám sokkal nehezebb, bonyolultabb és összetettebb, mint az eddigiek és mint azt elképzeltem, de sokkal érdekesebb és változatosabb is. Remélem, hogy itt is meg fogok felelni az elvárásoknak, de ezen végre nem aggódom, csak teszem a dolgom.

10 é után sem vágyom a magánszférába, 10 év után sem érzem degradálónak, hogy hivatalnok vagyok.

Meglátjuk, hogy mit hoz a következő 10 év...

 

Címkék: élet munka én móni

Négyet egy csapásra

2012.09.18. 15:53 | king_aranarth | Szólj hozzá!

A hét végi Reading - Tottenham Hotspur PL találkozó több szempontból is emlékezetes marad számomra:

- a meccs előtt a Törpében megalapítottuk a Tottenham Hotspur Szurkolói Egyesületet;

- AVB megszerezte az első bajnoki győzelmét a csapattal (nagyon sima 1:3);

- a legnagyobb kedvencem, JD (alias Jermain Defoe) duplázott, de mellette az év egyik legszebb labdaátvételét is bemutatta (sajnos a lövése, amit a 2 védő elküldése után külsővel megeresztett, centikkel a kapufa mellett zúgott el).

JD_Tom_001.jpg

A legmaradandóbb élmény azonban a másik kedvencem, Thomas Andrew Huddlestone nevéhez fűződik. (Mielőtt rákérdeztek, a 3. számú kedvenc Aaron Lennon). A lényeg, hogy Tommyboy még mindig csak 25 éves, természetesen válogatott kerettag, csodálatosan olvassa a játékot, de mostanában a Spurs-ben 4. (néha 5.) számú belső középpályás: irdatlan lövőerővel, mértani passzokkal és tökéletes fizikummal sem tudja kompenzálni, hogy lassan fut. :-))) Mindegy is, a lényeg, hogy ez a srác ezt tette 4 védővel:

Tom_Huddlestone.gif

Nagyon durva! Ilyen megmozdulás, ilyen tökéletesen kivitelezett testcsel nincs is. :-D

 

Címkék: én futball tottenham hotspur

Legénybúcsú mi-módra

2012.09.02. 11:09 | king_aranarth | 2 komment

Már a vacsora is nagyon jól sikerült a kispesti Nótafa vendéglőben. Hatalmas adagok, finomabbnál finomabb fogások és elképesztően jó házipálinka. 10 után nem sokkal beszálltunk a 4 ajtós a Ford Mondeoba és a rendőrkapitányság mellett kikanyarodva bementünk a Blahára. Az Akácfa utcában leparkoltunk - egymás hegyén-hátán a szórakozóhelyek és kocsmák, azt terveztük, hogy végigisszuk őket. Ehhez először is ki kellett szállni az autóból.

Ez a feladat nem okozhat gondot néhány jól megtermett jogász- és mérnökembernek 32 és 35 között, de nagy plénum előtt azért okozhat mást: meglepetést. Na nem az, hogy a sofőr- és az anyósülésről röhögve kiszáll egy testvérpár, vagy hogy a hátsó üléssorról szintén sírva a nevetéstől 3 cimbora. Annál inkább az, hogy a harsány vidámságra ránk bámuló fiatalok előtt felnyitjuk a csomagtartót és onnan is előbújik egy 38 éves fickó. Majd egy 31 éves nyikhaj is.

Jól van na! Heten voltunk és nem akartunk békávézni. Kiöregedtünk mi már a buszozásból!

Elindultunk, mindenki fizetett egy kört és hajnalban már nagyon jól voltunk. Nekem a Nyugatinál ért véget a túra, fogalmam sincs hány hely felkeresése és mennyi alkohol elfogyasztása után, talán 7-8 kör volt. Kicsit már kómásan beültem egy alapjáraton folyton lefulladó Taxiba, megegyeztem a sofőrrel a fuvardíjban óra nélkül és csak bámultam ki a fejemből.

Arvus megnősül.

Én meg olyan vagyok, mint a mosott szar.

Királyság az élet!

 

Címkék: én sör bkv autó barátság

Mindenféle

2012.08.29. 21:26 | king_aranarth | Szólj hozzá!

Mindenféle dolog jár az agyamban, amiről szerettem volna írni, meg ami csak futó, kósza kis gondolat.

Hogy szuper volt kettesben évfordulni Mónival. Meg hogy mindkét nyaralásunk jól telt, pedig az idő nem volt végig kegyes hozzánk: pihentető és szórakoztató volt négyesben Csopakon és Bánkon, felüdítő volt pár napot Tomcsival beszélgetni és fröccsözni, apuékkal sütögetni és tűzijátékot nézni, majd megint a Balatonra leutazni és többször is Hugiékkal strandolni. Hogy szép csendben félúthoz értem és 35 lettem. Aztán hogy nagyon szeretem a gyerekeimet. Peti zabálnivaló, ahogy elémszalad, amikor hazaérek. Hogy az emberek fájdalmasan rosszul öltözködnem Magyarországon - és ennek nem csak a pénzhiány az oka, mert rém drága holmikat képesek megvásárolni, amit aztán nem tudnak hordani, hát még kombinálni. A folyamatosan változó hülye divatot hagyjuk, úgyis csak a stílus számít, az ugyanis örök. Eszembe jutott, hogy ha alapítványt hoznék létre gyerekek segítésére, akkor annak "Ablak a napra" lenne a neve. Hogy Ghymes-t hallgatni jó. Csodálatos zene. Hogy marha tisztán és telten szól az új fejhallgatóm (Ministry Of Sound - rockerként vicces a márkaválasztás, de tojok rá). Hogy megnyugtató lenne egy lottó ötös, hogy soha ne legyen anyagi gondom és bevásárolhassak Mazdákból, de ha semmi nem változik és továbbra is tisztes megélhetést tudok biztosítani a családomnak, már elégedett leszek. Hogy ki kellene mennem apuval az MTK meccseire. Hogy néha nagyon fáradtnak érzem magam, hol pedig kicsattanok az erőtől, hol búskomor, hol pedig hülye vidám vagyok. Hogy Sir kán nehezen viseli, ha itthon hagyjuk, pedig Apu lelkiismeretesen átjár és gondozza. Hogy remélem, nem fotóztak le az M7-esen 170-nél. Hogy ugye nem vagyok halálos beteg, - mondjuk aids-es - és nem veszélyeztetem a gyerekeimet. Hogy kicsi a világ, de ami elromolhat, az el is romlik - igaz, P. Ancsi? Hogy csak úgy összebújnék Mónival és elaludnék.

 

Címkék: én

Ebéd

2012.06.20. 15:09 | king_aranarth | Szólj hozzá!

Ma nagyon egészségesen ebédeltem, igaz jó későn. Vettem magamnak egy zöld almát, egy starkinget és két sárgadinnyét (ezek még a hűtőben fagynak). Überfaszán csináltam, különösen, hogy olcsóbb volt, mintha ettem volna egy marhapörköltet tarhonyával.

Utóbbit nem kívántam a nagy hőségben, de most azért összefutott a nyál a számban. Remélem, hogy holnap nem lesz 40°C és nem este fogok nekiállni pörköltöt csinálni - merthogy most már iszonyúan vágyok rá, az hét szentség!

 

Címkék: én

Cider

2012.06.19. 17:25 | king_aranarth | Szólj hozzá!

A nyári kánikulában nagyon jól esik a sör. Most, az Eb ideje alatt 18-20 doboz kis Zipfer Marzen sorakozik a hűtőben és a konyhaszekrényben, tehát nem csak a ventilátorral tudom hűteni magam. Van még 5-6 doboz gyümölcsös sör is Móninak (almás, körtés, citromos, narancsos), meg pár alkoholmentes is, ha kocsival jönne hozzánk valaki.

Somersby_pear.pngÚgy tűnik azonban, hogy le fogok szokni róla... Nem azért, mert nagyon hízlal, hanem mert találtam finomabbat. Sokkal finomabbat.

Nemrégen Móni kérésére vettünk egy üveg Strongbow Gold alma cidert, hogy aztán jég hidegen egy pillanat alatt elfogyjon. Ízlett. Kellemes volt és frissített, ráadásul benne van az a természetes és nem tolakodó édesség, ami a sörökből értelemszerűen hiányzik. Össze se lehet hasonlítani a kesernyés hagyományos sörökkel, de még a mesterséges, erőltetetten gyümölcsös sörökkel sem.

Ezek után jött a Somersby Pear. Ha ittatok már finomat!

Sajnos kétszer annyiba kerül mint a sör, de valahogy majd megoldom - nyitok egy gyárat, részvényes leszek, vagy nagy tételben vásárolok, még nem tudom.

Madridban ittam először a La Burbuja que se Ríe-ben, itthon a Strongbow Gold-dal debütáltam, a körtés Somersby pedig nem más, mint "the beginning of a beautiful friendship...."

 

Címkék: én sör bor móni cider

Ennyi

2012.06.01. 19:32 | king_aranarth | Szólj hozzá!

A Mazda mostanában a forradalmi SKYACTIV rendszer révén kerül be a híradásokba. A japánoknak kijár minden tisztelet, elképesztő részletekre figyeltek a motorok és a kasztni fejlesztéskor.

Én viszont - bár autóbuzi vagyok - a külcsíny alapján szerettem bele a Shinariba.

Mazda_Shinari_KA.jpg

Ezennel minden formatervező adja vissza a diplomáját, mert elkészült a tökéletesség szobra!

 

Címkék: én autó szobor

Madridi hétvége

2012.05.09. 09:40 | king_aranarth | Szólj hozzá!

Ez az út rohadt jól sikerült!

Szombat. Kezdődött azzal, hogy édesanyám és apósom már kettő előtt megérkezett, így előbbi átvehette a gyermekfelügyeletet, utóbbi pedig velünk jött a reptérre, hogy aztán hazavigye a kocsit. Nekem kezem-lábam remegett, így még be se csekkoltunk, de már azt vártam, hogy landoljon a gép Madridban, mert totál szétcsúsztam.

Persze semmmi nem olyan egyszerű, mint az ember képzeli - néha sokkal jobb minden.

Ferihegyen például összefutottunk Panka balett-tanárnőjével, Andi nénivel. Mónit mosolyogva, nagy szeretettel üdvözölte, majd bemutatkozott, nekem pedig leesett az állam: Simkó Andrea. Kezet fogtam a párjával is, egy hatalmas, kedves és mosolygós fickóval, Michael-lel.

Check-in, biztonsági ellenőrzés (volt akiről a cipőt is levetették, nem csak az övet), kézipoggyász méret-ellenőrzés kettesben, majd tolongás a kisbuszon és helykeresés a Wizzair Airbus 320-asán immárom hármasban a hatalmas, kedves és mosolygós fickóval, Michael-lel.

Felszálláskor ugyan majd' összetörtem Móni ujjait, ahogy szorítottam a kezét, de aztán aránylag hamar megnyugodtam, leszámítva azt a néhány pillanatot amikor egy-egy légörvény megbillentette a repülőt. Közben beszélgetésbe elegyedtünk Michael-lel és onnantól kifejezetten jól telt az út! A hatalmas, kedves és mosolygós fickó nem más, mint Michael Krops, az osztrák születésű, de évtizedek óta Magyarországon élő ex-balettművész, jelenleg Európa-szerte elismert és foglalkoztatott top-koreográfus. Magával ragadó, nagyon szimpatikus ember. Vidám és természetes. Mesélt a karrierjéről, a munkájáról, arról, hogy mi az, ami mindenkinek az eszébe jut róla, pedig az csak 3,5 perc volt, elenyésző ahhoz képest, amit összességében letett az asztalra az igazi szakmájában. Beszéltünk színházról, stadionokról, autóalkatrész-kereskedésről, gyereknevelésről, érettségiről, nem csak mi, de az idő is repült, már a Balaton felett volt kedvem fotózni (megkereshetitek Csopakot, oda is utaznk idén!):

(széljegyzet: elnézést a fotók minőségéért, ami még ilyen kis méretben is elmarad a korábban kiposztolt képekétől, de "csak" az új Olympus SZ-10-es ultrazoom kompaktot vittük magunkkal - kicsi és marha kényelmes, a 18x-os zoom magáért beszél, a stabilizátor egészen jól funkcionál nagy telénél is, vagyis a gyenge akksi ellenére is  nagyon jó vétel volt, de a képminősége a technikából eredően nyilvánvalóan nem érhet fel a tükörreflexes gépekével.)

Szóval a repülőút végül nagyon jól sikerült, le sem zuhantunk, a T-1 terminálon pedig felvett minket Joseví és hazaszáguldott velünk. Gyors átöltözés, egy Heineken és irány a La Latina negyed, pontosabban a La burbuja que se Ríe étterem (A nevető buborék). A spanyol életvitel számomra felfoghatatlan. Nem az volt a gond, hogy a 7 személyre és 22:30-ra foglalt asztalunkra 23:10-ig vátunk, mert a rendelés után szinte azonnal kihozták a kaját (2, egyenként 4 fős "menüt" kértünk, amiben kagylótól a sült kolbászig, saját magunknak kövön grillezett hústól a tojásos sonkáig minden volt), hanem a tény, hogy éjfélkor vacsoráztunk! A desszertet jóval 1 óra után tálalták! Hulla fáradtak voltunk, telezabáltuk magunkat, mire jött a hír, hogy akkor most nyomás bulizni. Ja, kösz. Háromig megittunk néhány koktélt és hajnali négykor már ágyban is voltunk. Ennyit a vasárnapi korai kelésről... :-)

Vasárnap. Jó turista módjára alig aludtunk és kilenckor már fel is ébredtünk Mónival, de a házigazdát csak nem kelthetjük fel! Joseví tízkor még melegszendvicset készített nekünk és Paulinának. Eszméletlenül finomra sikerült, de így csak délben vehettük nyakunkba a várost. Először egy hegytetőről fotóztuk a várost, majd a madridi városligetbe, a Parque del Retiro-ban sétáltunk: az, hogy több a látnivaló (Monumento de Alfonso XII, Palacio de Velazquez és Palacio de Cristal) mint az itteniben, az egy dolog, de hogy klasszisokkal gondozattabb, az szomorú, mert arra csak figyelni kellene...

Több, mint egy óra sétálgatás után a Prado,

az Iglesia de San Jerónimo és a Real Académica felé léptünk ki a parkból, majd a híres Neptun szökőkúthoz mentünk. (Itt az Atlético Madrid szurkolói szoktak előszeretettel ünnepelni egy-egy győzelmet.) A téren apró malőrként Móni megbökött egy mozdulatlan pantomimest, aki felháborodva, "Neked nem volt gyerekszobád?!" kiáltással vett elégtételt.

 

 

 

 

 

Átgyalogoltunk a Cibeles szökőkúthoz (ennél már a Real Madrid drukkerek szoktak tombolni).

Kezdtünk fáradni és megéhezni, de mit nekünk! Irány a Plaza Mayor! Jelentem: elértük a Főteret, de pár fotó után

bezuhantunk egy Sonkamúzeumnak nevezett étterembe, ami az egyetlen csalódása lett a hétvégének.

A Spanyolországban szokásos napi menüből válogattuk össze magunknak ebédet, és bár az én sárgadinnye sonkával c. előétel mesterművem még rendben volt, a főfogásom, a sültmalac egy kicsit zsíros volt, ráadásul a tálalása kikészített:

Hogy a jó büdös életbe lehet egy hosszában félbecsapott koponyát, apró kis fogakkal a szájában a tányéromra tenni???

Na mindegy, csak kiheverem valahogy, elvégre Móni is kitett magáért. A feketekávéját elegáns mozdulattal, nagy ívben öntötte hófehér nadrágjára, amit természetesen csak nagyjából tudott lemosni a combjáról, még a pincérnő készséges (de kissé kínos) segítsége ellenére is.

Jóllakottan átsétáltunk a Sol-ra (a központi tér), lefotóztam Madrid jelképének a szobrát, ami a templomokban, a házfalakon, a kukásautókon egyaránt szerepel):

Innen aztán SOS hazametrózunk (10 vonal, mind légkondis, érintőképernyős jegyértékesítő automaták és forgókapuk), hogy este Móni egyik legkedvesebb barátjánál vacsorázhassunk - ott persze elhúzódott a gyerekek altatása, ezért ismét 11-kor kezdtünk enni, de ezen már meg sem lepődtünk. Terülj-terülj asztalkám, de kissé visszafogott hangulat: Edu ugyan szokás szerint kedves volt és humoros, de a felesége egy külön tanulmány, minden rossz igaz róla, amit eddig hallottam.

Mivel hétfő a spanyoloknak is munkanap, egyre haza is értünk, így aránylag frissen vághattunk bele az utolsó napunkba Madridba.

Hétfő. A lakásban elbúcsúztunk Josevítől, aki fantasztikus házigazda és volt, a metrómegállónál pedig Paulinától. Elmentünk egy közeli és központi vasútállomásra (Atocha RENFE - konkrét pálmaházzal a közepén), ahol a csomagmegőrzőbe raktuk a bőröndünket (fémdetektor és biztonségi szolgálat, érintőképernyős jegykiadó automata, infrás-bárkódos szekrény), aztán vissza a metróba és nyomás a város nyugati oldala, nem kevés látnivalóval.

A Plaza de la Villa

mellett megreggeliztünk (a Choco y churros) után bementünk az Almudena katedrálisba,

azután pedig végigjártuk a Királyi Palotát.

Bent sajnos nem lehetett fényképezni, de nehéz lesz elfelejteni a barokk és rokokó szobákat, a tróntermet, a hegedű- és billiárdszobát, a fegyvertermeket és a "házipatikát".

Az időnk egyre fogyott, de a listánkon sem szerepelt már sok minden (miután a Prado végigjárását végül nagy nehezen lehúztuk róla).

A Plaza de España szép, a Cervantes emlékmű gyönyörű. Valahogy így kell emléket állítani egy nemzet egyik leghíresebb emberének...

Megnéztük még a Templo de Debod-ot. Az egyiptomi templomot Spanyolországnak ajándékozták (!), ezért szétbontották, elemenként Madridba szállították és ismét felépítették. Sajnos rekonstrukció miatt a nyitvatartás ellenére nem volt látogatható, de érdekes volt látni egy több ezer éves afrikai épületet Európában...

Ebédre csatlakozott hozzánk Sylvia, akinél Móni korábban lakott, majd feltűnt Joseví is. Én finom, Móni felejthető kaját válagatott össze, utána pedig nem maradt más hátra, mint megvásárolni az ajándékokat a szülőknek és a gyerekeknek. Sikeresen abszolváltuk eme gyönyörű feladatot, igazi cél nélkül barangoltunk a város szívében, miközben be-benéztünk egy-egy üzletbe.

Amikor aztán eljött az ideje, hogy felvegyük a csomagjainkat és kimenjünk a reptérre, szomorúan lebattyogtunk a metróba és onnantól kezdve nem is láttuk a felszínt.

Spanyolország gyakorlatilag csődben van, a gazdasági mutatói rosszabbak mint hazánkéi, hatalmas a munkanélküliség, de ott - a magyar helyzettel ellentétben - tisztán látni, hogy mire ment el a pénz: technikailag annyival állnak magasabb szinten, hogy azt el se lehet mondani! A buszok, a metrók, a középületek mind-mind kifogástalan állapotban vannak, az emberek úgy öltözködnek, mintha egy divatmagazinból léptek volna ki, magától értetődő módon ebédelnek étteremben, utaznak taxival (a 80%-uk Skoda Octavia és egyébként sincs pl. sok Seat, inkább német vagy francia autóval járnak, japán autót szinte alig, akkor is csak Toyotát látni - összesen 3 Nissan-nal találkoztunk, az Almerát le is fényképeztem - nem tudom, hogy miért), vásárolnak maguknak "luxus-cikkeket". Semmi, de semmi nem látszk abból, amit a híradásokban látni és hallani, az első szó, ami eszembe jut az a JÓLÉT. Nyugodt, vidám és laza jólét. Persze biztos nekik is megvannak a saját problémáik, de simán el tudnak tőlük vonatkoztatni a szabadidejükben. És mérhetetlenül barátságos mindenki.

De folytatom: a reptér akkora mint fél Budapest, így aztán többet sétáltunk a metrótól a repülőig, mint előtte a városban, ráadásul mindketten majdnem bepisiltünk. Végül minden jól alakult: felvettük a jegyet, megtaláltunk rötyét de nem találtak nálunk bombát, időben beszálltunk és lett helyünk ablak mellett (a nagyon gagyi Wizzair-nél a helyfoglalás érkezési sorrendben történik), Móni szinte azonnal el tudott aludni a gépen, én pedig már nem is féltem. Nagyon csendes hazautunk volt.

Édesapám baseball-sapkában, fülig érő mosollyal fogadott minket éjfél után néhány perccel, gond nélkül fizetett egy vagyont az automatánál és kitalált a parkolóból (bár egy taxit (!) követve felmerült a lehetőség, hogy egy kitaposott gyalogösvényen rövidebb úton távozzunk), otthon pedig anyu könnyebbült meg amikor megérkeztünk.

Gyorsan elmesélték nekünk a lényeget a gyerekekről, mi pedig nekik a legfontosabbakat az utazásról, átadtuk az apróságokat és mentünk is aludni.

Hogy őszinte legyek, fenntartásokkal fogadtam az utazás lehetőségét, de nagyon örülök, hogy elmentünk. Annyira, hogy már azt remélem, máskor is lesz alkalmunk meglátgatni Josevíéket!

 

Címkék: fotó madrid én repülés gazdaság utazás boldogság kirándulás udvariasság vendégség móni

Tudunk élni!

2012.05.05. 13:12 | king_aranarth | Szólj hozzá!

Válság ide, válság oda, Móni madridi barátainak meghívására nemsokára felülünk a Wizzair egyik gépére és a spanyol fővárosban hétvégézünk. Hétfőn éjfélkor érkezünk haza, vagyis cirka két napot csatangolunk és válságelemzünk, kétszer pedig asszonkám régi ismerőseivel vacsorázunk. A gyerekekre anyuék vigyáznak, ezúton is köszönet érte.

A gond az, hogy rettegek a repüléstől. Szó szerint a torkomban ugrál a gyomrom, hasogat a fejem és izzad a tenyerem, pedig még a csekkolásig is van kb. három óra... Találják már fel végre a biztonságos teleportálást!

 

Címkék: madrid család én repülés utazás wizzair móni

Leltár

2012.04.10. 16:49 | king_aranarth | Szólj hozzá!

63 ing és 37 nyakkendő. Nem is férek el a szekrényben...

 

Címkék: én ruha lakás

MTK vs. Kozármisleny

2012.04.01. 19:27 | king_aranarth | Szólj hozzá!

Bár kevesen gondolnák, rangadó volt, az első helyzett fogadta a harmadikat. Akik látták, nem hitték, hogy ez rangadó volt. Hihetetlenül alacsony volt a színvonal.

Nálunk volt a labda, de nem rúgtunk kapura - nem csoda, hiszen nam passzoltunk emberhez, vagyis nem jutottunk lőtávolságba... Aztán kiderült, hogy Hegedűs jó kapus. A 4 bravúrja legalábbis ezt bizonyította. Telt múlt az idő és ahogy fáradtak a vendégek, az 55-60. perctől egyre többször kerültünk gólhelyzetbe. Aztán egy kisebb kavarodás után a 80. percben az addig is egyedüliként futbalistára emlékeztető Nikházi higgadtan értékesített egy kipattanót 10 méterről.

Kiszenvedtük. Az első félidőben értékelhetetlen, a másodikban helyenként elfogadható teljesítményünk szerencsére elég volt a szűkös győzelemhez. Kanta kiáltása és levegőbe öklözése a lefújáskor árulkodó volt. Küzdöttek, hajtottak a srácok, de nagyon nem ment nekik a betömörülő Kozármislennyel szemben.

Ezek után már szinte biztos, hogy feljutunk. Hogy aztán mi lesz, az kérdéses, mert a megszűnés réme bizony ott lebeg a klub feje felett.

Panka szokásos eredményét hoztuk a Hidegkuti Stadionban:

1:0

 

Címkék: én futball mtk panka

Huginak a 4105-höz

2012.03.10. 10:32 | king_aranarth | Szólj hozzá!

Juhé!

 

Címkék: én

Kerékpárút és tsai

2012.03.04. 09:06 | king_aranarth | Szólj hozzá!

Tegnap egy hangulatos séta keretében Panka megkezdte a bicikliszezont. Elővettük a bicót, felszereltem a kosár mellé a Hello Kitty-s dudát, a küllődíszeket, beállítottuk az új bukósisakot, és irány az új kerékpárút. Mi sétáltunk, Peti a kismotoron nyomta mellettünk. Hazafelé hangos dudaszó, és épphogy félreállítottam a gyerekeke, már meg is állt mellettünk két robogó. Sajnos nem tudok nem beszólni a tahóknak (ezért kapni is fogok egyszer az arcomra, de majd most veszek gázspary-t), ezért megkérdeztem az elsőtől, hogy ha ilyen sürgős, akkor miért nem takarodik le az útra, ahol mennie kellene?

Persze visszakérdezett, hogy mi fasz bajom van és inkább kussoljak. Az a fasz bajom van baszdmeg - vettem fel a beszélgetés irodalmi fonalát, - hogy elütöd a gyereket, miközben kurvára semmi keresnivalód a bicikliúton a motoroddal. Nem is a gyalogosoké, Te gyökér! Rossz a szemed, mi biciklizünk, Te meg motorozol. Leszállt, meg is ijedtem, hogy meg is üt, de csak káromkodott egyet és elhúzott a haverjával.

Direkt megnéztem itthon, hogy jól emlékszem-e, de biztos voltam az igazamban. A KRESZ (1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet a közúti közlekedés szabályairól) 54.§ (8) a) pontja értelmében lakott területen a kerékpársávon segédmotoros kerékpárral közlekedni nem szabad.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a tahó állatja legközelebb nem üti el a lányomat, hogy legközelebb nem fejel le, de hogy legközelebb is elküldöm a kurva anyjába, abban biztos lehet.

Az Önkormányzat amúgy franc tudja hány száz millió forinttal toldotta meg az Uniós pénzeket, hogy felépítse ezt a 12-13 km-es közvilágítással felturbózott kerékpárutat - ami egyébként pont nem vezet sehova egyik irányba se, tehát azon a 23 emberen kívül, aki fel-le akar majdbiciklizni a Pesti út mentén, senkinek nem nélkülözhetetlen.

Ebből a pénzből inkább átvállalhatta volna a térítési díjakat a bölcsödékben, mert nekünk pl. havi 20e Ft-ba fog fájni Peti elhelyezése a 10e Ft-os étkezési költségek fölött... 30 rugóból már magánovit is találni, ami jól felszerelt. Mi a picsától önkormányzati innentől kezdve a mi bölcsink?! Én tartom fent, nem a Polgármesteri Hivatal!

Az is aranyos, ahogy kiszámolják az egy főre jutó jövedelmet, ami alapján megállapítják a térítési díjakat: mennyi a bevételed? Ez számít. Hogy a kiadásaid hogyan alakulnak (van-e lakáshiteled?), az nem érdekel senkit. Aki be van jelentve, az fizeti a maximumot. Igazságos, Gratulálok!

Móni nem akarja, de azért írok majd a polgármesternek egy udvarias levelet.

Peti 99%, hogy tejallergiás, a végső vizsgálatra egy hónap múlva kerül sor. Nem fogok azért szurkolni, hogy megállapítsák a betegségét, csak hogy ne kelljen fizetnünk, de soron kívül 20e Ft rettenetesen megterhelő a növekvő törleszőrészletek mellett.

Szóval mindenki bekaphatja!

 

Címkék: budapest én peti tahó bölcsöde kerekpár

4105 - kiegészítés

2012.02.24. 19:02 | king_aranarth | Szólj hozzá!

Drága, aggódó szüleim!

Költői kép volt.

 

Címkék: munka én apeh

4105

2012.02.21. 20:09 | king_aranarth | Szólj hozzá!

Kivégzésére váró elítélt vagyok, telefonom minden csörgése a közelgő börtönőr lépteinek zaja a halálsoron.

 

Címkék: munka én apeh

Kamatperiódus

2012.02.12. 17:09 | king_aranarth | Szólj hozzá!

Csak megszívtuk.

Tudatos, előrelátó adósként viselkedtünk és 2007-ben a forinthitel mellett döntöttük, hogy kiküszöböljük az árfolyamkockázatot. (Igen, tudom. Köztisztviselőként jogosult voltam az állami kamattámogatásra - bár hugom és egyik szomszédunk is a forinthitel mellett döntött, holott magánzók). Milyen jól tettük! Vagyis tényleg jól tettük?

A devizások havi 15-20e Ft-ot spóroltak 2-2,5 éven keresztül, majd beütött a krach és buktak ugyanennyit: a havi törlesztőrészletekben visszafizetett összegek nagyságrendileg kiegyenlítődtek, viszont a fennmaradó tőkerész nálunk csökkent, náluk az árfolyamváltozások miatt nőtt. Csak halkan jegyzem meg, hogy a 4,3 millánkból, amit eddig befizettünk, komoly 1,7 millióval csökkent a hitelösszegünk... Mindenesetre egy kicsit jobban jártunk és amíg nem szorulunk a devizahitelesek részére biztosított állami kedvezményekre a gazdasági válság miatt, addig így is marad. Ha nálunk is beüt a ménkű (leépítenek vagy visszavonják a vezetői kinevezésemet), akkor orbitálisat szívunk, hiszen a forinthitelesekre szarik az állam, mi semmilyen támogatásra nem vagyunk jogosultak, minket kilakoltathatnak, nekünk nem adnak milliókat előtörleszteni, a mi kockázatunkat nem vállalja át senki.

Ezt csak azért írom, mert tegnapelőtt lejárt az első 5 éves kamatperiódusunk és márciustól új - egészen véletlenül nagyobb összegű - törlesztőrészleteket kell fizetnünk. Erről mondjuk csak azért tudok, mert először írtam egy kulturált érdeklődő levelet, utána egy dühös, számonkérő panaszt, majd reklamáltam egy sort a telefonban, végül személyesen ordibáltam egy sort a bankban, miután az FHB nem gondolta úgy, hogy magától tájékoztatnia kellene a fejleményekről.

Szóval írásban még nem, de e-mailben már megkaptam a "számokat"! A hitelfelvételkor ugyan magasabb volt a jegybanki alapkamat mint most, az állami kamattmogatás változatlan formában biztosított számunkra és soha egy órát nem késtünk a részleteinkkel, az ügyleti kamat valamilyen érthetetlen okból kifolyólag csak megnőtt 1,55%-kal, ami a gyakorlatban kb. 8e Ft mínuszt jelent havonta 5 éven át (cirka 480eFt). Amikor rákérdeztem a miértre, azt válaszolták, hogy ez egy nagyon bonyolult matematikai képlet eredménye, sok összetevője van, nem csak az alapkamat, nehéz megérteni. Nagyon őszintén mondom, hogy kapják be a faszt az ilyen válaszok miatt, mert én bizony kíváncsi vagyok és nekem igenis magyarázzák el!

Szóval most majd megfogalmazom a sokadik levelemet, hátha.

Csak mert egy szerdai bejelentés miatt nem alszom és sűrű-sűrű viharfelhők gyülekeznek...

 

Címkék: én gazdaság bank hitel

A legjobb dolog

2012.01.30. 18:54 | king_aranarth | Szólj hozzá!

Azt hiszem, hogy semmi nem tölthet el nagyobb örömmel egy szülőt, mint amikor megdícsérik a gyerekét. Hát én most nagyon boldog vagyok és büszke a fiamra, pedig csak itthon volt és apu vigyázott rá!

 

Címkék: én peti boldogság

Peti hétköznapjai, avagy lekváros kenyértől vírusig

2012.01.25. 19:33 | king_aranarth | Szólj hozzá!

Pár napja megkaptuk Peti bölcsődei jellemzését. Csupa dícséret. Ügyes, okos, kiegyensúlyozott, jól nevelt, szófogadó, barátkozó, higiénikus, vidám, ragaszkodó, kifejező, nincs vele semmi gond, a gondozónője örül, hogy vele foglalkozhat. Azóta hízik a májam, kurva büszke vagyok!

A sok öröm közepette sem szabad azonban feledni, hogy az élet azért nehéz.

Tegnap Ildi kétségbeesett arccal adta ki Móninak a kisöreget, mert az sírógörcsöt kapott délután, amikor meglátta a ... a lekváros kenyeret. Attól akadt ki. Szörnyű látvány lehetett.

Ma hazaküldték a bölcsiből, mert a keze és a lába tele lett apró piros pötyökkel - szerencsére nem bárányhimlő, csak valami víusfertőzés.

Mi jön holnap:

 

Címkék: én betegség peti

Atlanta Falcons

2012.01.08. 17:53 | king_aranarth | Szólj hozzá!

Írtam vala korábban, hogy kedvenc amerika futball-csapatom a New England Patriots gárdája. Becsületes ember életében ugye egyszer választ csapatot magának, azután pedig, - történjen bármi - kitart. Én sem teszem másként, de az NFC-ben az überszimpatikus Lions-nál is jobban bírom az Atlanta Falcons gárdáját...

Az elmúlt 2-3 évben nagyon megkedveltem őket, ráadásul jó kis Playoff csapatuk lett, bár gyengébb és sikertelenebb mint a Pats - mégis végtelenül szimpatikus együttes!

Hogy miért? Mert 2007-ben szó nélkül felbontották a kutyaviadalokat szervező, elmebeteg franchise-irányítójuk szerződését, (aki Philadelphiában a sitt után újra szupersztár lett), majd draftoltak egy fiatal srácot, Matt Ryan-t (QB). Mert vannak csodálatos elkapóik: Roddie White (WR) és Tony Gonzáles (TE) future-hall-of-fame játékosok, akikhez idén csatlakozott az újonc Julio Jones (WR). Mert bár a csapat erőssége a passzjáték, Michael Turner (RB) jól nevelt tank módjára dönt föl bárkit, ha fut. Mert a defense is karakteres: a nagy öreg Abraham mellett 2 rutinos (Babineaux és Robinson), valamint 3 fiatal (Lofton, Moore és Weatherspoon) viszi a prímet. Mert az edzőjük, Mike Smith nagyon vagány: tökös játékokat hív, sokszor kockáztat. Jó nézni őket, élvezetes meccseket tolnak.

Apu a rengeteg áradozásom hatására ma kijön és együtt nézzük meg a Wild Card forduló 3. találkozóját, a Falcons - Giants meccset. Szabálymagyarázok is majd, hogy értse is amit lát, mert akkor lehet igazán élvezni! Hátha megszereti az amerikai futballt!

 

szerk.: a Giants rutinosan, tökéletes formaidőzítéssel agyonverte a Falcons-t. Ryan 1-2 drive-ot leszámítva mintha félve játszott volna, nem is tudták megvédeni, ennek köszönhetően a 3 elkapónak momentumai se nagyon voltak, Turner pedig a szezon egyk legrosszabb meccsén van túl. 2:28 lett a vége, ráadásul az első félidő gyenge játéka miatt apu sem szerette meg a sportágat. Basszus.

 

Címkék: sport én nfl apu atlanta falcons

Amúgy itthon

2012.01.05. 13:58 | king_aranarth | Szólj hozzá!

Hétfő óta betegállományban vagyok itthon és pihenek.

Ezt tessék úgy érteni, hogy nem csinálok semmit. Semmit. Lélegezni és nyelni sem nagyon tudok, szóval a vegetálással is komoly problémáim vannak. Ülök, olvasok, tévézek vagy filmet nézek (most jön a Wrestler), bambán bámulok ki a fejemből és mindenem fáj. Tüszős mandulagyulladásom van.

Eleinte a 39°C-os láztól, azóta pedig az eldugult orrom miatt nem tudok aludni, ráadásul minden orrfújás, minden tüsszentés, minden köhintés és minden nyelés könnyeket csal a szemembe, mert mintha ezer éles tűt szúrnának a torkomba, belémhasít a szúró fájdalom. Azt már kitapasztaltam, hogy a legjobb derékból elfordulni, mert akkor a nyakam nem mozdul, ami szintén a kínok kínja. Kibaszott szar egy betegség. Már 3. napja tolom az antibiotikumot és szinte semmi javulás.

Próbálj meg ne nyelni! Kb. 6 percig megoldás, fel se tűnik, de aztán csak muszáj lesz. Na, akkor pont hatszor annyira fáj, mintha rendesen csináltad volna. Ráadásul csupa szopogatós gyógyszert írnak fel, hogy véletlenül se feledkezz meg a nyelés fájdalmáról. Ma reggel az éjszakánként elduguló orrom miatt (persze nappal is eldugul, csak akkor 2 percenként fújom, éjjel meg csak óránként kelek fel) folyamatosan kiszáradó számon nőtt egy gusztustalan herpesz is, így most akkora a szám, mint egy ghánai tehénpásztornak, akit pofáncsapott a törzsfőnöke.

Szép látványt nyújthatok. Herpeszes, taknyos, krákogó szánalom.

A kormány eközben a piacok megnyugtatása érdekében az IMF-el való mielőbb megállapodás fontosságáról beszél, mintha 2010-ben nem ő zavarta volna el őket hazánkból és 2011-ben sem miatta vonult volna haza a tárgyalódelegáció...

Móni elvtte a nagy pendrive-ot, a Wrestler-t a telefonomra kell másolni, majd onnan megnézni a médialejátszón. Milyen jó, hogy ennyi kütyünk van!

 

Címkék: film én gazdaság fidesz betegség kormány

süti beállítások módosítása