Bár a fogadóirodák 49,5 - 50,5%-ra tartották az esélyeket, én nagyon féltettem a New England Patriots csapatát, mert a Seattle Seahawks hasonló dinasztia lesz, mint a Hazafiak (lettek, voltak?) 12-14 éve.
Az eszem 7 pontos címvédést jósolt, de végül ugyanilyen különbségű Pats győzelemre fogadtam - hogy semmi ne kavarjon be, szurkolhassak, ahogy eddig mindig, csak most már az egyenesen Bostonból érkezett és Hugiék által még pénteken átadott New England-es baseball sapkámban. Előzetesen csak annyit, hogy szerencsét hozott!
A valaha volt legizgalmasabb amerikai futball mérkőzést láttam ma hajnalban, pedig 10-12 éve rendszeresen nézem a közvetítéseket, az elmúlt 4-5 évben pedig a streameknek hála heti 3-4 meccs az átlag. Két tökéletesen felkészített, legjobbját nyújtó csapat olyan magas színvonalú meccset játszott,olyan érzelmi hullámvasútra ültetett, amilyenben még nem volt részem.
Kezdődött azzal, hogy az első negyedben a Pats def. könnyedén megállította a Seahawks offense-t, miközben Brady hosszú drive-ot vezetve dominálja a meccset, majd dobjon egy interceptiont a red zone-ban... Sokkal jobb volt a Pats, és bár nem tudtak előnyt szerezni, megnyugtató volt a magabiztosságuk.
A második negyedben aztán már nem volt apelláta, a Pats végigvitt egy 4:10 hosszú, 65 yardos támadássorozatot és a csodálatos Tom Brady első TD passza után, Brandon LaFell 11 yardos elkapásával megszerezte a vezetést. A Seahawks a semmiből, az első értékelhető drive-jában egyenlített egy hosszú Matthews elkapást követő rövid Lynch futással. A Hazafiak megint nekiveselkedtek, másfél perc alatt végigmasíroztak a pályán és a csodálatos Tom Brady 2. TD passza után, Rob Gronkowski 22 yardos elkapásával ismét 7 ponttal vezettek. A Seattle-nek azonban elég volt 29 másodperc, hogy 80 yardot haladva ismét egyenlítsen és óriási lélektani előnnyel menjen a szünetre. Nem voltam éppen bizakodó, mert a def. már nem volt olyan stabil, mint korábban...
A Pats dominálta a SB első félidejét, sokkal jobban játszott mint ellenfele, de döntetlen volt az állás. A harmadik negyedben aztán robbantott a SEA offense és felpakolt 10 pontot a táblára, miközben a brutális védelmük könnyedén állította meg a Pats támadásait. Eldőlni látszott a találkozó, mert az utolsó negyedben még egyetlen csapatnak sem sikerült 10 pontos hátrányból fordítania.
Minden idők (egyik) legjobb és (egyik) legeredményesebb irányítójának vezetésével ennek is eljött az ideje... De hogyan!
A csodálatos Tom Brady harmadik TD passza után, Danny Amendola 4 yardos elkapásával felzárkóztak (9-68, 4:15), majd egy 3&out után a győzelemért támadhattak. A csodálatos Tom Brady negyedik TD passza után, legjobb barátjának, Julian Edelman 3 yardos elkapásával átvette a vezetést (10-64, 4:50)! Némán üvöltve a fellegekben jártam!t A csodálatos Tom Brady 10 pontos hátrányban, 2 drive alatt 15 kísérletből adott 13 sikeres passzt, köztük 2 TD-t. A game winning drive 8/8... Egy Super Bowl-on, a Legion of Boom ellen. Földöntúli statisztika.
2:02 volt hátra, Wilsonéknak TD kellett, de az offense az egész meccsen akadozott, reálisan nem sok esélyül maradt, de ahogy a Packers elleni konferencia-döntőben, Fortuna istenasszony megfogta a címvédő kezét és 3 play-jel elvitte őket az 1 yardos vonalra... 31 yardos Lynch elkapás - ez szép volt. Aztán a megmagyarázhatatlan, felfoghatatlan elkapás. Én emlékszem David Tyree elkapására, amikor 10 évvel ezelőtt, ugyanezen a pályán egy teljesen valószínűtlen, totál véletlen, esetleges és szerencsés, sisakhoz szorított catch a Pats vesztét jelentette egy SB döntőn a Giants ellen. Most Kearse "elkapása" törte össze a NE szurkolók szívét. 3-4 reménytelen, rossz passz után Wilson feldobta, de 2 CB is jól váltott ki az elkapóra, a rookie Butler el is ütötte a passzt, a labda azonban a hanyatt eső Kearse egyik, majd másik lábán megpattanva a WR kezeibe hullott. Butler felugrott és másodszor is megcsinálta a tackle-t, de egy perccel a vége előtt a Seattle, soraiban a legjobb erőfutóval az 5 yardos vonalon állt... Nem hittem a szememnek, ismétlődik a történelem, isten nem akarja Brady 4. gyűrűjét...
Lynch első futását Hightower embertelen erőfeszítések árán megállította az 1 yardoson, Belichick pedig nem kért időt. Gondolom be akarták engedni a következő kísérletre, hogy legyen még valamennyi idő visszatámadni. Ember nem gondolta volna, hogy Pete Carroll 2nd&goal helyzetben passzjátékot hív. Wilson dobásai az utolsó drive-ban nem ültek, Lynch viszont sima 3-4 yard/carry-s átlaggal futott, az irányítója is rendkívül mobilis, az óra nekik ketyegett. De Pete Carroll érthetetlen módon mégis passzjátékot hívott, Butler pedig jól olvasta a játékot, vagy megérezte, hogy mi fog történni, mert egy gyönyörű, gyors és nagyon kemény vetődéssel megelőzte az emberét és a goal line-on interceptiont szerzett. 20 mp-cel a vége előtt, a SB-on egy rookie, egy undrafted free agent. Tomboltam, ugráltam mint egy kisgyerek.
1 yardon még nem lehetett térdelni (safety), de Bennett beugrott és 6 yardon már megoldhatta a Pats (egy komoly, Irvin kezdeményezte bunyót követően).
Nem hittem a szememnek, olyan utolsó negyedet láttam, amilyet még soha. Olyan élmény volt, mint még soha.
Itt nem hivatkozik senki a vállakra nehezedő nyomásra, a tétre, ami rányomja a bélyegét a találkozóra. Itt mindenki leküzdi az izgalmát, erőt merít a tudása legjavát nyújtva harcol az utolsó pillanatig. Ez a sportág nem csak a legösszetettebb, de ahogy ez a meccs is bizonyította, a legcsodálatosabb is.
És ennek a sportágnak lett (mintha eddig nem lett volna az) élő legendája Tom Brady - két interception ide vagy oda, a 328 passzolt yard és a 4 TD, a valaha volt legnagyobb QB, Montana újabb rekordjainak megdöntése sima MVP címet és halhatatlanságot ért.
Örülök, hogy láthatom játszani.
Ti mondtátok