King Aranarth

avagy Kleinheisler ne legyen Koplárovics 2.0

Kimentünk tehát Norvégiába, ahol a 3. percben Király bemutatta azt a védést, amire nem éppen rövid és eseménytelen, bravúrokban ellenben bővelkedő karrierje során mindig vágyott. Miután pedig megfogta a lehetetlent, a magyar válogatott 87 percen keresztül hozta magát. Hogy ez mit jelent?

Ha volt ereje és ideje, akkor látványosan és/vagy magabiztosan tartotta és hozta ki a labdát, hogy néha helyzetbe is kerüljön,

ha nem volt ereje és ideje, akkor látványosan előrebaszta a picsába a labdát, hogy a norvégok nemsokára helyzetbe kerüljenek,

amikor pedig ehhez sem volt ereje, akkor Fülöp Marci kapufára tolt egy fejest.

Kaphattunk volna 2-3 gólt, ítélhettek volna 1-2 büntetőt ellenünk, de nekünk is volt 3 kimaradt ziccerünk.

A norvégok jobbak, ezt továbbra is tartom - de kiemelendő, hogy Király a földöntúli védése után is végig magabiztos, Guzmics fejjátéka pedig egészen parádés volt (a földön pedig büszkén vallotta az "amerreállokelkúromazsugát" eszmét). Némo ügyesen kevergetett és indult meg, valamint volt egy meglepetésemberünk, a Videotonnal szerződését meghosszabbítani nem akaró, ezért "nevelő célzattal" a tarcsiban is csak kispadozó és kizárólag az utánpótlás válogatottban játszó Kleinheisler László, aki lelkes volt, ügyes és bátor.

Dzsudzsák, Gera és Szalai pont olyan volt, mint a harmat - a visszavágón a csapatkapitány ennél csak jobb lehet, Gerazolink  szerencsére el lesz tiltva, Szalai pedig remélem kikerül a csapatból (kivéve, ha Storck most is 87 norvég szöglettel és pontrúgással számol, mert akkor ismét beteszi fejelni hátra). A többiek ugyanúgy mint a csapat, egyszerűen csak hozták amit tudnak. Ez pedig jó.

A visszavágón vasárnap legalább ilyen nehéz lesz, mert a norvégok nagyon be tudtak minket szorítani és fizikailag nagyjából annyival jobbak a magyar válogatott játékosainál, mint azok a veresegyházi asszonykórusnál.

Ha bekkelünk, kikapunk. Ha ésszel, hittel és szívvel játszunk, akkor kijuthatunk Franciaországba.

Én tudom, hogy miért.

Egy jó 2-3 éves poszt, amit anno nem élesítettem. Érdekes volt most végigolvasnom. Gondoltam kiteszem.

"Nem találom a bocsánatot kérő cikkeket, posztokat, kommenteket. Pedig lenne miért elnézést kérni...

Nagy Laci évekkel ezelőtt lemondta a magyar válogatottságot, mert a szövetség olyan elemi elvárásokat sem teljesített a játékosok felé, mint normális körülmények a felkészülési tornákon és a hotelekben (így pl. korlátlan melegvíz-használat vagy internetkapcsolat a családdal való kapcsolattartáshoz), miközben ők A6-os A8-as Audikkal furikáztak. Ahogy teltek az évek és Nagy Laci nem tért vissza, egyre erősödtek a hangok, hogy ő bizony spanyol szeretne lenni és a spanyol válogatottban szeretne játszani. Hogy mit és milyen stílusban vágtak a fejéhez, azt nagyon kevesen viselik el olyan higgadtan, ahogy ő tette. Hazaárulózták (a csapatkapitány kiállt a csapatáért, majd a sikertelen küzdelme után levonta a következtetést és távozott), pénzéhes sportkurvának minősítették (pedig amikor 12 millió Ft különjuttatást ajánlottak neki, ő a korábbi feltételek nemteljesülése miatt, pusztán a pénzért nem vállalta a szereplést a válogatottban - amely összegért aztán Pérez Charlie és Fazekas Nándi előzetes nyilatkozatuk ellenére végül kiment a VB-re...).

A héten viszont eldőlt, hogy bár Nagy Laci a spanyol állampolgárságot megkapta, a válogatottjukban nem kíván szerepelni és ha meghívják, akkor szívesen áll a magyar csapat rendelkezésére, mert az új szakvezetés minden tőle telhetőt megtesz a válogatottért és a felkészülés körülményei immáron ideálisak.

Nagy Laci - szerintem - végig korrekt volt. Egyetlen alkalommal sem jelentette ki, hogy a spanyol válogatottban szeretne szerepelni, mindig hangsúlyozta, hogy a magyar válogatottban hajlandó pályára lépni, ha a csapat megkapja a minden sportembert megillető tiszteletet és hogy a korábbi szövetséggel volt ebből kifolyólag problémája.

Hogy az elvakult (elvakított), félrevezetett, megtévesztett nagyközönség milyen szitkokat szórt egyetlen világklasszisunkra, jellemzi egy kicsit az egész társadalmunkat, de a belátás és a hibák elismerése olyan erény, amit - különösen ilyen nyilvánvaló helyzetekben - ildomos lenne felszínre engedni.

Nagy Lacinak kijár egy hangos és őszinte bocsánatkérés mindazoktól, akik eddig a vérét kívánták."

ELÉG VOLT!

Meddig asszisztál még a világ ehhez?

Az együttérzés kifejezése a gyászban szép dolog, csak kevés!

A sorsoláskor már sejtettük, a mérkőzések során pedig be is bizonyosodott, hogy a mienknél könnyebb csoportot szándékosan se tudtunk volna összeválogatni.

Röhejes ellenfelekkel kellett megküzdeni, ráadásul nem csak az első két helyezett jutott egyenes ágon ki az EB-re, de a legjobb csoportharmadik is - márpedig ebben a csoportban sok pontot szerezni inkább volt kötelező (még nekünk is), mint nehéz.

Románia keresi önmagát, hasonlóan nagy válságban a válogatottjuk, mint a mienk.

Görögország a VB-n majdnem a nyolc közé jutott, de azóta harmincnyolcszor nagyobb válságban a válogatottjuk, mint a mienk.

Finnország, Észak-Írország és a Feröer-szigetek pedig még akkor sem hozzák a frászt az ellenfeleikre, ha egyébként mi tudunk szánalmasan szarul teljesíteni és kikapni hasonló kaliberű együttesektől.

Namármost mindent megtettünk, hogy elbasszuk és ez félig-meddig sikerült is.

Hihetetlen teljesítményt nyújtva oda-vissza megvertük a hokinagyhatalom finneket és a feröeri bálnavadászokat. Baszkikám, ez 12 pont!

Románia ellen összeszenvedtünk két döntetlent úgy, hogy itthon meg se próbáltunk nyerni. A görögök leépülése arra volt jó, hogy csak idegenben kapjunk ki, hazai pályán pedig kiszenvedjünk egy X-et. Észak Írosrszág ellen mindkét meccsen vezettünk, hogy az izmos hajráknak köszönhetően itt 0, ott 1 teljes pontot szerezzünk. Hát nem frenetikus?

A vicc az, hogy jegyzett csapat legyőzése nélkül is számolgathattunk és ha Lettország nem kap ki az utolsó fordulóban Kazahsztántól (ismét két zseniális gárda), vagy a törökök emberhátrányban nem győzik le Izlandot, akkor egyenes ágon ott lennénk az EB-n! Na, ezt bizony kurvára nem érdemeltük volna meg. És nem a sors kegyetlensége, hanem a válogatott bénázásai miatt. Leadtunk 5 pontot az észak-íreknek, hazai pályán nem akartunk nyerni Románia és Görögország ellen. 3 szövetségi kapitányunk is volt, a bunkó Pintér Attila, a lelkes és a Herthával hihetetlen szeont futó Dárdai Pál, majd most az Andy Möllerrel megtámogatott Bernd Storck, aki egy nemzetközi közhelyszótárral a kezében próbálja dirigálni falábú kedvenceinket.

Én a pótselejtezőben 2 lehetőséget látok. Az egyik ugye a kijutás, aminek a százalékos esélyeiről lehet vitatkozni, de hogy 10-15%-nál többet a kutya nem ad és hogy a sorsoláskor a norvég műsorvezető örömében üvöltözni kezdett a stúdióban, az azért nem véletlen.

A második és szerintem fontosabb lehetőség az, hogy bizonyíthatunk. Bizonyíthatjuk, hogy ott a helyünk,. Nem egy szánalmasan retardált csoportból jutunk ki pékek és edzőbuktatók, kokainisták és képzetlen favágók legyőzése árán, hanem egy jegyzett, nálunk erősebbnek tartott válogatott ellen nyújtott teljesítménnyel.

Adja isten, hogy sikerüljön és 30 év után ismét világeseményen (muhaha, ez pont egy EB) tehesse tiszteletét a magyar nemzeti válogatott!

Lehet, hogy szatirikus lett a poszt, de nagyon szurkolok. Édesapámmal együtt fogom nézni a meccset és biztos vagyok benne, hogy idegesek leszünk.

Hajrá magyarok!

Egy fiatal magyar kapus, aki - bár lehetett volna még sikeresebb - hazai viszonylatban óriási karriert futott be. Az MTK együttesében védett, amikor felismerték benne azt a tehetséget, ami arra predesztinálta, hogy egy elit angol klubhoz igazoljon. A Tottenham Hotspur első csapatában nem kapott szerepet, de standard Championship játékos lett, sőt a Manchester City együttesében a BL-ért harcolt.

Szorgalmas volt, elhivatott és vidám. A rák pedig kegyetlen.

Nyugodj békében, Marci!