1984-ben voltam először MTK meccsen, akkor a fedett lelátó jobb oldalán ültem édesapámmal és Onassal. Legyőztük a Vasast 2:1-re, az én sorsom pedig megpecsételődött.
30 éve - kisebb-nagyobb megszakításokkal, de - rendszeresen járok a Hidegkuti stadionba: jó pár éve nem csak apuval, de Pankával és Petivel. Ma elkísér Móni is, mert ma kora este gálameccsel, bajnokival, koncerttel és tűzijátékkal búcsúzik a pálya, amihez csodálatos élmények kötnek, és aminél nincs régebbi szerelmem.
Elbontják a stadiont és egy 5.000 férőhelyes újat építenek a helyére. Félre ne értsen senki, örülök a fejlesztésnek, biztos szép lesz és modern, de 102 (nekem ugye 30) év hangulatát sajnos nem tudják beleépíteni.
Isten Veled, Te mállott, Te gazos, Te repedt, Te graffitis, Te omladozó "Hungária körút"!
Ti mondtátok