King Aranarth

Írtam vala korábban, hogy kedvenc amerika futball-csapatom a New England Patriots gárdája. Becsületes ember életében ugye egyszer választ csapatot magának, azután pedig, - történjen bármi - kitart. Én sem teszem másként, de az NFC-ben az überszimpatikus Lions-nál is jobban bírom az Atlanta Falcons gárdáját...

Az elmúlt 2-3 évben nagyon megkedveltem őket, ráadásul jó kis Playoff csapatuk lett, bár gyengébb és sikertelenebb mint a Pats - mégis végtelenül szimpatikus együttes!

Hogy miért? Mert 2007-ben szó nélkül felbontották a kutyaviadalokat szervező, elmebeteg franchise-irányítójuk szerződését, (aki Philadelphiában a sitt után újra szupersztár lett), majd draftoltak egy fiatal srácot, Matt Ryan-t (QB). Mert vannak csodálatos elkapóik: Roddie White (WR) és Tony Gonzáles (TE) future-hall-of-fame játékosok, akikhez idén csatlakozott az újonc Julio Jones (WR). Mert bár a csapat erőssége a passzjáték, Michael Turner (RB) jól nevelt tank módjára dönt föl bárkit, ha fut. Mert a defense is karakteres: a nagy öreg Abraham mellett 2 rutinos (Babineaux és Robinson), valamint 3 fiatal (Lofton, Moore és Weatherspoon) viszi a prímet. Mert az edzőjük, Mike Smith nagyon vagány: tökös játékokat hív, sokszor kockáztat. Jó nézni őket, élvezetes meccseket tolnak.

Apu a rengeteg áradozásom hatására ma kijön és együtt nézzük meg a Wild Card forduló 3. találkozóját, a Falcons - Giants meccset. Szabálymagyarázok is majd, hogy értse is amit lát, mert akkor lehet igazán élvezni! Hátha megszereti az amerikai futballt!

szerk.: a Giants rutinosan, tökéletes formaidőzítéssel agyonverte a Falcons-t. Ryan 1-2 drive-ot leszámítva mintha félve játszott volna, nem is tudták megvédeni, ennek köszönhetően a 3 elkapónak momentumai se nagyon voltak, Turner pedig a szezon egyk legrosszabb meccsén van túl. 2:28 lett a vége, ráadásul az első félidő gyenge játéka miatt apu sem szerette meg a sportágat. Basszus.

Hétfő óta betegállományban vagyok itthon és pihenek.

Ezt tessék úgy érteni, hogy nem csinálok semmit. Semmit. Lélegezni és nyelni sem nagyon tudok, szóval a vegetálással is komoly problémáim vannak. Ülök, olvasok, tévézek vagy filmet nézek (most jön a Wrestler), bambán bámulok ki a fejemből és mindenem fáj. Tüszős mandulagyulladásom van.

Eleinte a 39°C-os láztól, azóta pedig az eldugult orrom miatt nem tudok aludni, ráadásul minden orrfújás, minden tüsszentés, minden köhintés és minden nyelés könnyeket csal a szemembe, mert mintha ezer éles tűt szúrnának a torkomba, belémhasít a szúró fájdalom. Azt már kitapasztaltam, hogy a legjobb derékból elfordulni, mert akkor a nyakam nem mozdul, ami szintén a kínok kínja. Kibaszott szar egy betegség. Már 3. napja tolom az antibiotikumot és szinte semmi javulás.

Próbálj meg ne nyelni! Kb. 6 percig megoldás, fel se tűnik, de aztán csak muszáj lesz. Na, akkor pont hatszor annyira fáj, mintha rendesen csináltad volna. Ráadásul csupa szopogatós gyógyszert írnak fel, hogy véletlenül se feledkezz meg a nyelés fájdalmáról. Ma reggel az éjszakánként elduguló orrom miatt (persze nappal is eldugul, csak akkor 2 percenként fújom, éjjel meg csak óránként kelek fel) folyamatosan kiszáradó számon nőtt egy gusztustalan herpesz is, így most akkora a szám, mint egy ghánai tehénpásztornak, akit pofáncsapott a törzsfőnöke.

Szép látványt nyújthatok. Herpeszes, taknyos, krákogó szánalom.

A kormány eközben a piacok megnyugtatása érdekében az IMF-el való mielőbb megállapodás fontosságáról beszél, mintha 2010-ben nem ő zavarta volna el őket hazánkból és 2011-ben sem miatta vonult volna haza a tárgyalódelegáció...

Móni elvtte a nagy pendrive-ot, a Wrestler-t a telefonomra kell másolni, majd onnan megnézni a médialejátszón. Milyen jó, hogy ennyi kütyünk van!

A mániám, tudom. De az Echo TV egyik műsorában bejátszottak egy rövid részletet az Elektro Guzzi nevű osztrák zenekar Pentagonia c. számából. Természetesen rákerestem a TeCsőn:

Nekem ez a szám nem tetszik, de ezek után tudatosulhatna minden tuc-tuc rajongóban, hogy az ő "zenéjüket" is lehet hangszerekkel játszani, nem csak szoftverekkel. Persze ez nehéz, mert tanulni és gyakorolni kell, energiát beleölni abba, hogy százféleképpen szólaltassad meg a gitárodat, hogy a 2 kezed és a két lábad 4 különféle, asszimetrikus mozdulatsort végezzen a dobok mögött, vagy hogy hajókürt hangját csald elő a trombitádból.

A számítógépen "zenét" szerző DJ-knek éppen annyi közük van a zenéhez, mint nekem az íráshoz vagy költészethez. A termékük nem zene. Lehet élvezni, csak éppen átbaszás.