Magyarország - Hollandia (EB selejtező) 0:4 (0:2)
Közte ötöt tippeltem, ehhez képest jó eredményt értünk el. A várakozásokhoz képest katasztrofálisat. A realitás talaján maradva pedig papírforma végeredmény született.
Megint átélhette az egyszerű, befolyásolható szurkoló, hogy a hasonszőrűek legyőzését követő irreális hurráoptimizmus mekkora pofáraesést eredményez egy jegyzett gárda ellen és mekkora (felesleges) csalódást okoz egy amúgy kalkulálható vereség.
Mert őszintén! Egy finnek elleni utolsó perces Dzsudzsák-gólnak köszönhetően, vagy Moldova legyőzésétől mindjárt a felhők között kell járnunk és a VB-ezüstérmes Hollandiától való pontszerzést kell elvárnunk? Ugye, hogy nem?
Mibe került volna nem arról cikkeznie minden sajtóorgánumnak és nyilatkoznia minden szakértőnek, hogy most aztán! Mert mire jó ez?
Talán jobb lett volna, ha a kisgyerekek nem várják magától értetődő természetességgel a csodát, igaz?! Vagy hogy a válogatott játékosainak ne legyen nehezebb feldolgozniuk egy olyan pofont, amibe a világon 8-10 csapaton kívül bárki beleszaladhat?!
Higgye el mindenki, ezek a fúk akkor is mindent kiadtak volna magukból, ha a tisztes helytállást várta volna el tőlük a közvélemény. Az embereket azonban megint sikerült felhergelni, egekbe emelni a várakozást. A nagy büdös semmire.
Ennek köszönhetően, amikor 6 percnyi (amúgy magabiztos, lendületes, támadó szellemű) játék és egy ígéretes Dzsudzsák cselsorozat után hidegzuhanyként kaptunk egy gólt, amiben Király Gábor bácsi megint benne volt, úgy estünk össze, mint Csoki Ájsz pöcse a buzibárban. Onnantól kezdve csak az volt kérdés, hogy a hollandok hány gólt akarnak rúgni és ennek érdekében hányszor váltanak ritmust. Szerencsénkre nem pazaroltak ránk sok energiát és csak ötször indultak meg a következő 84 percben: Affelay egyet az égbe lőtt, utána meg Sneijder emelt egy kapufát (Kuyt elszórakozta ismétlést), szóval megúsztuk további 3 dugóval.
Szerintem azonban még ezzel a 4:0-ás vereséggel sincs különösebb baj, mert Hollandia éppenséggel Olaszországot vagy Franciaországot is megalázta tétmeccsen az elmúlt 2-3 évben. Az alapvető gond a csapathoz való hozzáállás és a viszony.
2 napja ők voltak a remény csapata, ami készen áll a kihívásokra, ma pedig a meghurcolandó szerencsétlenek, akiket joggal fütyült a közönség.
Egyszerűen nem így kellene kezelni őket, mert ahogy nem érdemelnek ömlengő dícséretet San Marino gólzáporos legyőzéséért, úgy nem várható el tőlük Hollandia megszorongatása sem. Az meg főleg felesleges, hogy egy sima (és ismerjük már be egyszer, hogy borítékolható) zakó után egy rakás szarnak érezzék magukat!
Érdemes lenne helyükön kezelni a dolgokat...
Ti mondtátok