Gyermekkorom egyik legmeghatározóbb filmélménye a megtörtént eseményeken alapuló "Entebbe" volt. Az alámondásos videó záró képsorainak zenéje annyira megmaradt bennem, hogy rendszeresen azt dúdoltam Pankának, és azt dúdolom Petinek is ringatás közben.
Pár hete csak, de egyre jobban zavart, hogy nem tudtam mi is ez a dal, hát ma utánajártam a neten.
A film az 1977-es Raid On Entebbe. A történet az "Operation Entebbe"-t dolgozza fel: 1976. június 27-én német és palesztin terroristák eltérítettek egy athéni Air France járatot és líbiai tankolást követően az Idi Amin vezette Ugandában, Entebbe repülőterén landoltak. Mivel Izrael soha nem egyezkedik terroristákkal, de közel 250 honfitársát sem hagyhatta kivégezni, egészen kockázatos küldetésre vállalkozott. A július 1-i határidő eljöttével színleg tárgyalásokba bocsátkoztak, de július 3-án túszmentő akcióba kezdtek. Egy 29 fős kommandó több ezer mérföldet repült ellenséges területek felett, ahol július 4-én még a földön megsemmisítette az ugandai légierőt, hogy biztosítsa a menekülési útvonalat, majd kiszabadította a túszokat és haza is vitte őket. Az 53 perces akció során 7 terrorista és 48 afrikai katona mellett mindössze 3 túsz és egy izraeli kommandós vesztette életét a harcban. Utóbbi a jelenlegi miniszterelnök testvére, Yonathan Netanyahu volt.
A dal pedig nem más, mint a jellemzően sabbat alkalmával énekelt (szíriai eredetű) himnusz/ima:
Hát ezt dúdolgatom: "milyen jó és milyen kellemes érzés, ha együtt ülnek a testvérek."
Ti mondtátok