Van másik hét csapat, ami a fenti két gárdánál kisebb, de azért jó eséllyel pályázik éremre: kezdem a sort Argentínával, és mindjárt annak leggyengébb pontjával, az isteni Diego Armando Maradonával. Azzal még ő is tisztában van, hogy nem küldhet pályára 6 támadót, éppen ezért érthetetlen Cambiasso mellőzése. Preferálhatja helyette Mascheranot, ízlések és pofonok, de a keretbe sem berakni a világ egyik legjobb védekező középpályását? Különösen annak tudatában nehéz hova rakni ezt a döntést, hogy az elmebeteg „Masche” notórius rugdosódó, ezért garantálható, hogy eltiltás miatt ki kell majd hagynia néhány meccset… Így meg aztán várhatja a támadást a közvetlen védelem, a tankhajó gyorsaságú belső kettőssel és az outsider kapussal. Nehéz lesz, mert Messit előbb-utóbb lemészárolja egy hentes – sajnos erre a nigériai Shittu már az első meccsen képes lehet.

 

Anglia mindig erős és soha nem szokott nyerni. Korábban a spanyolok voltak ilyenek, lehet, hogy most Capelloval a szigetországiak is megváltoznak. Ehhez az is kell, hogy legyen ötlet a játékukban, mert pusztán erővel nekik nem fog menni – Lampard és Gerrard olyan terhet hord a hátán, amibe nem szégyen beleroskadni, de azért szar érzés lesz. A kiesésük után pedig megint átkozhatják a büntetőket (ahelyett, hogy egyszer végre gyakorolnák).

 

Hollandia majd megint rohan, hármasával-négyesével rugdossa a gólokat a csoportban, aztán – legkésőbb a negyeddöntőben – kapcsol egy szolid rükvercet. Mikor már az egész sajtó ömleng a totális futball ismételt térhódításáról, a tulipánosok megszívják egy átlagos, de szervezett csapat ellen. Ilyenek az olaszok meg a németek szoktak lenni.

 

Portugália Cére épít mindent, ami nekem jó, mert nekik nem az. Lehet akármekkora sztár, egy VB címhez azért kevés. A társaira viszont nem igazán számíthat, mert azok vagy a nevükből élnek, vagy örök ígéretek.

 

A kedvenceim, azok a franciák. Hát, most inkább az emlékek miatt sorolom őket az esélyesek közé. Először is az ő szövetségi kapitányuk a második legnagyobb kreténgyökér a mezőnyben, aki szerintem már csak dacból sem hajlandó kiaknázni az egyetlen lehetőséget, ami ebben a keretben rejlik: az ötletes támadójátékot. Ribéry nem egy Zidane (senki nem az), de azért bízhatna benne Domenech. A „bekkeljünkmajdtalálunkegygólt” taktika egy VB-re kevés… Másodsorban pedig Ribéry nem Zidane. Vagy ezt már mondtam?

 

Németország és Olaszország jelenleg egykutya. Most aztán mindegyik megsértődött, pedig igazam van: rém gyenge játékosállomány, de hagyományosan a nagy tornákon jól teljesítő csapat. Előbbinek inkább kijöhet a lépés, de tulajdonképpen mindkettőnek a szerencsére lesz szüksége ahhoz, hogy érdemleges eredménnyel zárhasson. Az olaszok Lippiben, a németek a küzdőszellemükben bízhatnak.

 

Meglepetéscsapat is szokott lenni, erre is tippelek, bár éppen attól meglepetéscsapat, hogy a kutya se számít arra, hogy érnek valamit: az USA és Mexikó szerintem boríthatja a papírformát. Utóbbinak csökken ezen esélye, ha már a csoportban leveri őket Uruguay. Ebben az esetben őket tekintsétek potenciális meglepetésforrásnak! Régóta várom, hogy egy afrikai gárda (lehetőleg harmadik számú kedvencem, a most éppen harmatgyenge Nigéria) is eljusson a 4 közé, de erre most vajmi kevés esélyt látok. Túl erős csoportokba sorsolták őket, márpedig ha tovább is jutnak, nem tudnak ellazsálni egyetlen meccset sem – az viszont kizárt, hogy egy fekete-afrikai együttes zsinórban 4-5 mérkőzésen kiegyensúlyozott, jó teljesítményt nyújtson.

 

A gólkirály David Villa lesz, mert a spanyoloknál Xavi a csatárokkal rúgatja a gólokat, aránylag „könnyű” csoportellenfeleik vannak és sok meccset játszva messze jutnak.

 

Ha ezek után Szlovénia VB címet szerez, miután a döntőben legyőzi az addig veretlen Észak-Koreát, a bronzmeccsen pedig Új-Zéland technikai képzettsége diadalmaskodik a svájci szellemesség felett, én 4 év múlva csak annyit mondok. nézzétek a futball-világbajnokságot!