Azt hiszem, hogy a Tanú c. klasszikusban Virág elvtárs egyik örökbecsűje pontosan passzol a ma reggelre.
"Az élet nem mindig habostorta."
Négykor felnyávogott a macska, hogy éhes. Adtam neki egy adag tápszert, de mire benyitottam volna a hálóba, már az elsőszülött reklámálta a körözöttes kiflit. Hajnali négykor! Pedig este is benyomott egyet! A franc fog ilyen finomat csinálni. Pankát is megetettem hát, de közben a tahóskodó Sir kán nagyon régi, (és reméltük elfeledett) szokását felelevenítve, merő bosszúból amiért nem engedem ki a kertbe, lebrunyálta Panka takaróját, tehát amikor le akartam fektetni a jóllakott hercegnőt, díszkivilágításban (és a véletlenül még szunyókáló Peti miatt teljes csendben szitkozódva) voltam kénytelen ágyneműt cserélni. Panka persze felélénkült a fényárban, bár nyugtatgatott, hogy csak ki kell mosni, ne idegeskedjek. Amikor végeztem, hogy akkor most jöhet az alvás, Panka szó nélkül feküdt le. Énekeltem neki 2 dalt, majd kimentem. Azonnal kinyílt a szeme és sírógörcsöt kapott anyáért és kakaóért üvöltve. Szegény Móni is felkelt, de amikor Pankát - már félálomban - otthagyta, ő megint rákezdett. De annyira, hogy lehányta a friss ágyneműt (ennyit a körözöttről). Nem elemzem a szoba levegőjének frissességét, de egy kicsit örülök, hogy a publikálás után lépek is melóba...
Ti mondtátok