King Aranarth

Sok gerinctelen szar van a világon.

Tottenham Hotspur - Wigan Athletic

9 : 1

Az angol bajnokin Jermain Defoe barátom egymaga ötöt rúgott, de Peter Crouch, Aaron Lennon, David Bentley és Niko Kranjcar is betalált. A Spurs honlapja ennek megfelelően össze is omlott. A negyedik helyen állunk, alig 3 pontra a második MU-tól!

Ma meghalt az Orionos nagypapám.

Bubus, akinek 30 éve én adtam a becenevét a Wartburgja után, aki később műszernek nevezte a Daciáját, aki nagyipari mennyiségben gyártotta a hintaszékeket, akinek hétvégi háza volt a város peremén (egy utcányira onnan, ahol most  lakunk), akivel régen évente Rábaszentandrásra látogattunk, aki bebútorozta a házunkat, aki láthatatlanná metszette a sövényeket, akinek törött volt a kisujja, akitől Panka Mikulást és Bernie-kutyát kapott, akinek csak Feri nevű barátai voltak,  akinek rendre be kellett állítanom a csatornákat a tévéjén, aki túrós csuszát készített nekem, akinek mindig volt egy-egy nehezen érthető története vagy mondása, aki gerléket és galambokat édesgetett magához a magány ellen, akinek majdnem mindig nevetett a szeme. A dédi, akit Panka pár hete "meggyógyított a puszijaival".

Bubus 85 évet élt. Ma eljött a perc, amit megváltásként várt minden tiszta pillanatában. Jönnek sorra az emlékek, és csak sírok... Nyugodj békében, nagypapa!

A ballib HVG-t mindig az utolsó oldallal, a portré rovattal kezdem, ott is rögtön az interjúval. Most az első kérdés első 3 szava elég volt ahhoz, hogy egy hangos káromkodással folytassam.

Izsák Norbert és Dobszay János képes volt így kérdezni Kéri Lászlót:

"Tökéletesen független politológusként magyarázza már el, mit keres a neve a kormány által alapított Köztársaság-díj kitüntetettjei között?"

Hát ez szép, mi? Az öreg pont annyira független mint Stumpf, csak utóbbiról senki nem akarja ezt elhitetni... Amúgy a dilettáns kérdésben benne van a válasz. NEM FÜGGETLEN! És a HVG is "mehetapicsába"!

Kialakult a 2010-es futball világbajnokság mezőnye. Vannak meglepetések (számomra az oroszokat kiejtő szlovénok, svájc és a szlovákok gyengének tűnnek Európából, Egyiptomot is erősebbnek tartottam Algériánál. Észak-Koreáról, Új-Zélandról és Hondurasról ne is beszéljünk, olyan mintha mi jutottunk volna ki - töltelék pofozógépek).

Amiért inkább írok, az ez a gól. Thierry Henry minden idők egyik legjobb és legszimpatikusabb labdarúgója. Tegnap véglegesen beírhatta volna magát a futball arany történelemkönyvébe. Lesen ugyan nem volt, de azonnal el kellett volna ismernie, hogy kezezett gólpassza előtt. Ő azonban hallgatott és csak a mérkőzés után kért bocsánatot. Aki francia, megérti. Aki nem francia, most csalódott vagy dühös. Ha valakiről, róla elhittem volna, hogy jelzi a bírónak. Anno Robbie Fowler megtette egy tévesen javára ítélt büntetőnél.

Elhiszem,hogy a VB-re való kijutás nemzeti és gazdasági érdek, a csatárnak pedig a gólszerzés a legfontosabb - ezért vannak műesések (Cé), szabálytalanságok (Pippo Inzaghi).

Nekem egy dolog hiányzik ilyenkor: a BECSÜLET. Tegnap véget ért egy "korszakom", ami 1995-ben Zinedine Zidane feltűnésével kezdődött. A francia válogatottat jónéhány hellyel "hátrasoroltam", még ha Írországban nem is kaptak meg egy jogos büntetőt.

Nemrég írtam, hogy mekkora "kár" éri a társadalmat a két régi országos rádióadó megszűnésével. Csak ismételni tudom önmagamat: ha két külföldi tulajdonossal rendelkező céget felvált 2 magyar érdekeltségű, aki nagyobb összeget fizet a költségvetésbe és több magyar zenét játszik, akkor örüljünk!

A Danubius és a Sláger 2009. év végéig szerződött, tehát pontosan tudták, hogy ha lesznek konkurensek, elveszíthetik a frekvenciát. Mi ebben a meglepetés?

A rádiók munkatársait persze sajnálom, mert néhányan mukanélküliek lesznek (ez előfordul manapság a csőgyárban is) és 10-15-20 év után nehéz az elválás, de ami a hallgatót közvetlenül illeti, nem történt tragédia - csak ezt nem fogják fel a függők!

A rajongott, szeretett, kedvelt, elfogadott, megtűrt, utált, stb. műsorvezetőktől nem kell könnyes búcsút vennie a kétségbeesésükben gondolkodni sem képes tömegeknek, őket ugyanis majd más adókon (akár a korábbi, jól megszokott frekvencián) továbbra is hallgathatják. (Én speciel Balázsékat kifejezetten megszerettem az elmúlt egy hétben - a hacacáré óta odatekerek reggelente és tényleg jók, még a pocsék Danubius-zene ellenére is!)

Lévén, hogy cirka másfél óra múlva elhallgatnak a régiek, rákerestem a neten a két újonnan megszólaló adóra.

Class FM - kritikán aluli a weblap. Egyetlen visszaszámláló óra, ráadásul angol feliratokkal:

Ezt komolyan gondolják? A pletykákon kívül (Csiszár, Jáksó, Kovács Áron és Tiszttartó Titusz, a Danubius  programigazgatója biztos, a Pirítós stábja pedig valószínűleg jön) nem tudhatunk semmit? Hivatalos forrásból nem kapunk információt a műsorokról, a műsorvezetőkről, a zenei repertoárról? Ez szánalmas! Várnám én, de nem tudom, hogy mit!? Úgyhogy nem értem ezt a visszaszámlálósdit... Azt legalább végre eldöntötték, hogyan írják le a nevüket.

Neo FM - egyrészt lopták a logojukat,

másrészt kritikán aluli a weblap. Egy 1935-ös cikk olvasható Ottlik Géza tollából "Bevezetés helyett" címmel. Itt is csak a mendemondákra és az ilyen-olyan fórumon bejelentett információkra hagyatkozhatunk: reggel Döglégy Zoli, délután Bazsó és Winkler vezet műsort. Az online verzió legalább fut (igaz olyan rétegzenével, alternatív és elvont zenékkel, ami übereli a Petőfit, ergo nagy hallgatottságra ebben a fomrában nem számíthat).

Sovány.

Ami tehát leszűrhető: egyelőre nem a hallgató kiszolgálása az első.

ui (2009.11.19.): a Class FM-et hallgatom, egészen kellemes - nem szutyokkal van teli, persze nem egyfolytában Tankcsapda szól, mint amivel indítottak, de  volt már Quimby, Hobo, NEK, Queen, Spirngsteen, jön a Nirvana és Tom Petty, a Led Zeppelin és az AC/DC. Az viszont nagyon durva, hogy a honlapjuk betölthetetlen, nagy fehér semmi. A Neo FM változatlan.

A MüPA termei gyönyörűek, akusztikájuk csodálatos, de egyvalamitől elmaradnak: ez pedig az ausztrál zseni gitártudása. Emberek! Az egyszerűen nem normális, ahogy ez a faszi játszik! Folyamatosan kerestem a 2. és a 3. zenészt a színpadon, mert nem hittem el, hogy egyetlen gitárral ilyen hangorgiát lehet kelteni!

Emmanuell egy végtelenül vidám, közvetlen pasi, aki tényleg szórakoztat, miközben ő maga is jól szórakozik. Vasárnap elmesélt 2-3 vicces történetet, megemlékezett jó barátjáról és mentoráról, a nemrég elhunyt Les Paul-ról, és adott egy fergetes gitár-show-t. Úgy, hogy a - pénteki Gary Moore koncerttel semben - benne volt a szíve is.

A koncert hosszúra nyúlt, nem kilenckor kellett volna kezdeni, mert így a végére lanyhult a figyelem, de amit a gitárjaival művelt, arra nincsenek szavak: volt, hogy egyszerre dobolt rajta, kaparta az oldalát, adta a basszust és mellette még pengette is (néha a nyakán). Olyan komplett és szép hangzást produkált egymagában, mint egy kisebb zenekar. Az ember el se hiszi, hogy egyetlen percet sem járt gitárórákra, mindent maga tanult meg.

Jobb volt, mint a 2007-es gitárfesztiválon, pedig ott is nagyon kitett magáért.