King Aranarth

Háááát...

4:6, 5:6 15:30, második adogatásnál lábhibát bemondani!

Serena Williams-szel a US Open elődöntőjében bizony csúnyán kibaszott a kínai/vietnámi/japó vonalbíró, mert nem szégyellte magát és bemondta. Serena persze nekiugrott a kiscsajnak, leüvöltötte a fejét, ("I'll kill you fuckin' bitch'"), amiért persze (a hiba miatt már ugye dupla mérkőzéslabdánál) büntetőpontot kapott - és kiesett. A nagy visszatérő Kim Clijsters örülni sem tudott az amúgy megérdemelt győzelmének, mert csak annyit észlelt, hogy nem jön a labda, káromkodik az ellenfél, menekül a vonalbíró, leugrik a vezetőbíró, beszalad a supervisor - majd Serena átsétál hozzá gratulálni.

Szégyen. Hogy az egyik bemondta, hogy a másik nem uralkodott magán és hogy a  harmadiktól elvették a lehetőséget az ünneplésre. Tegyük azért hozzá, hogy olyan idegállapotban, amiben a Serénábbik Williams lány volt, egy amis se tudott volna uralkodni magán...

... merthogy életem több száz teniszmeccse közül nem volt 5 ahol lábhibát ítéltek. De ilyen helyzetben egyszerűen abszurd még akkor is, hogyha nem ítélik meg, akkor Clijsters elbukja a megérdemelt pontot. De ez a vonalbíró nem egy out-ot mondott be, hanem egy lábhibát! Eldöntötte a meccset a teniszezők helyett.

Ma reggel. Son House: John The Revelator

Anno őket kifelejtettem a "gyűjteményből" (hiba pótolva). Pedig a zenekarban megfordult Tátrai Tibusz, Takáts Tamás, Pálvölgyi Géza, Homonyik Sándor, sőt még Szakcsi Lakatos Béla is. Igényes zenét játszottak instrumentális és a progresszív rock elemekkel, a pop és a rock határán (ezek szerint létezik a soft rock). Ami a lényeg, hogy van néhány számuk, ami gyönyörű. A legszebb az Elrejtettél a szívedben.

Nagyon kevesen írnak ilyen dalszöveget...

Transzparens egy fiatal srác kezében a kirekesztő szlovák nyelvtörvény elleni tüntetésen:

"Idősebb vagyok mint Szlovákia!"

Hát még én!

Magyarország - Portugália (VB selejtező) 0:1

Ahogy a nálunk erősebbekkel szemben megszokhattuk: küzdöttünk, hajtottunk, valószínűleg kiadtuk megunkból a legöbbet, de ez megint csak egy tisztes vereségre volt elég.

Hogy mi történt?

Babos nem merte letarolni Pepét a 8. pecben, aki viszont simán arrébrakta a szerencsétlenkedő Vadóczot. Mivel Deco pontos beadására így a sporszerű, ellenfeleit csak néha hátbarúgdosó ex-brazil középhátvéd érkezett legelőször, a portugál pontrúgást egyből egy másik követte - magyar középkezdés.

Ezek után mi próbálkoztunk, a portugálok meg őrizték az előnyt. Megint a 2 középhátvédünk, Gyepes és Juhász volt a legjobb, márpedig előrejáték nélkül nehéz gólt lőni. Most sem ment.

Ja, még annyi, hogy Varga Zoltán szakértő úr, aki - bár már vagy 10 éve hazaköltözött - még mindig töri a magyart, egészen a 24. percig kibírta a vesszőparipája nélkül. Akkor aztán elszabadult a pokol. Kiderült, hogy Cristiano Ronaldo gyors, ezért nehéz ellene játszani, de eddig még nem tudott kibontakozni...

Hacsak nem indul meg a szülés 2-3 hétel korábban a vártnál, ott leszünk Gary Moore koncertjén - ma megvettük ugyanis a két jegyet! A sor szélére, hogy gyorsan mehessünk, ha kell...

Azért azt nem gondoltam volna, hogy kb. 1 év leforgása alatt a Gitáristen két koncertjén is ott lehetek!

Talán mindenkiben ott lakozik még a gyermek, aki szereti a meséket, aki hisz a jóban és a szépségben, aki örömét leli egy álomvilágban, aki gondolatban maga is kalandozik a valóság és a fantázia peremén.

Ha meg szeretnétek találni magatokban ezt a gyermeket, miközben nagyon is felnőttek maradtok, olvassatok Rasíd kalifáról és fiáról, Hárúnról, Szoraja énekéről és a Vízidzsinnről, a Mesefolyamok Óceánjáról és Dedéről. Olvassatok a szépről és a boldogságról, a szomorúságról és a bánatról, az elhagyatottságról és a szeretetről, a vidámságról és a gonoszról, kalandokról, álmokról és mesékről!

Olvassátok el Salman Rushdie Hárún és a mesék tengere c. könyvét! Gyönyörű.