Öreg már nagyon. Rossz a térde, a háta - humorizált, hogy már a fejével sincs minden rendben. Ha viszont gitározik, mindez nem látszik. Akkor csak sugárzik belőle a szeretet, a boldogság és a jóindulat. Mert ő már nem pénzért vagy hírnévért koncertezik, nem megszokásból zenél, hanem mert szeret. És mert egyszerűen boldog, hogy minket is boldoggá tesz. Könnyedén, mosolyogva, nemes egyszerűséggel. Elég lenne a puszta jelenléte, a kisugárzása is, de ő még fáradtan is belecsap a húrokba - mert örömet szerez vele.
Sajnos keveset játszott úgy igazán - mesélt, viccelődött, hagyta szólózni bandája minden tagját - a hozzá hasonló nyikhajokat... A zenekar adott egy nagyon profi jazz-koncertet (tragikus, berezonáló és visszhangzó akusztikával), de amikor megszólalt Lucille, már nem létezett más csak a blues.
B.B.Kinget látni és hallani egy koncerten - visszaadhatatlan élmény. Életem második standing ovation-jével fogadtuk, és úgy is köszöntünk el tőle.
Peti sokat izgett-mozgott Móni pocakjában - élete első koncertjén a zenevilág élő legendáját, a Blues Királyát hallhatta. A jóságos, szeretreméltó öregembert, a csodálatos B.B.Kinget.
Ti mondtátok