A feleségem végre szervezett magának egy esti programot és kimozdult a 4 fal közül. Nem velem, nem Pankával, nem a családdal, hanem a barátnőivel. Épphogy hazaértem a vezetői tréningről, már ment is a belvárosba.
Én játszottam Pankával, bohóckodtam neki, kacagott, csipeszt pakolt (mindig pakol valamit), míg el nem jött a fürdetés ideje. Ebben profi vagyok, egy éve az én reszortom. Erre mi történik? Drága kislányom - miután egyre stabilabban áll, egyre féktelenebbül is játszik - megcsúszott és lefejelte egy kicsit a kád szélét... Szerencsére az ijedtségen kívül nem esett baja és a fogszámlálás után egy kis hajszárítgatással jókedvre tudtam deríteni. Másodszor is megszámoltam a fogait, elkészítettem az esti tápszerét, felöltöztettem, megetettem és ... ELALUDT!
Ez ritka, mert nem szeret elaludni. Inkább játszana, tévézne, sikongatna, vagyis csinálna bármit, csak elaludni ne kelljen. Szegény Móni ringatja álomba, még az én kezemben is sír. Hát most bealudt, és azóta sem riadt fel.
Nagy király vagyok!
Ti mondtátok