"Hamarosan megjelenik az Egri csillagok, A kőszívű ember fiai és Az arany ember átírt, meghúzott változata. A szerkesztő Nógrádi Gábor és a szerző Nógrádi Gergely indoklása szerint a tanulók ma már nem értik az archaikus nyelvezetet, Gárdonyi műve pedig „rosszul van megírva.”
Hát értsék! Ezért van az iskola, ezért vannak a tanárok. Hogy a tanulók ne csak a történetet olvassák ki egy regényből, hanem érezzék a nyelviséget, a szellemet is! Hogy a diák megtanulja: egy nyelv a saját múltjával együtt él, azzal alkot koherens egészet. Az Ómagyar Mária-siralom és a Halotti beszéd is magyar. Azért élünk itt ezer éve, mert egy a nyelvünk. Mert a Kárpátalján, a Hargitán, a Vajdaságban és a Felvidéken még mindig magyar népdalokat énekelnek és mert magyar népmesékkel altatják a gyerekeket. Csak itt, az anyaországban akarják elpusztítani a hagyományainkat, lerombolni az egész kultúránkat.
Így nem megszerettetik az irodalmat a diákokkal, hanem elbutítják őket. Az érték a regényben magában rejlik, nem a tartalomjegyzékében. Nem véletlen, hogy Esterházy Péter nem vállalta az "átírást". A vers sem pusztán a rímtől lesz vers!
Vagy megkurtítsam én Nógrádi Gábor "megbecsült ifjúsági író, fáradhatatlan forgatókönyvíró" verseit, hogy azt jobban értsék a fiatalok? Leszögezem: e poszt megírásakor elolvastam néhány 1968-1970-es szonettjét és tetszettek. De honnan a bátorság?
Nógrádi Gergely író (pl. a nagysikerű Vau! gyerekkönyv szerzője). Meg szerkesztő, nem is akárhol: Hot magazin, Story magazin, Best magazin, Sztárok magazin, de volt ő már a Gastroyal kreatív igazgatója is. Ő írja át Jókait, Gárdonyit és a magyar nyelv legnagyobb varázslóját, Arany Jánost. Megáll az ember esze!
ui: azt a magyartanárt, aki a "vágott verziót" akarja kötelező olvasmánnyá tenni, pusztán azért, mert nem bír a diákjaival, el kell tanácsolni a pályáról. Ha nem megy magától, egyszerűen ki kell rúgni.
Mert mára nem maradt más, mint a kultúránk. Meg kellene védeni!
Ti mondtátok