A Tottenham Hotspur tulajdonosai végre megunták Damien Comolli sportigazgató ámokfutását, valamint a Juande Ramos vezette edzői stáb tehetetlenségét és kirúgták az egész bandát Gustavo Poyet és Marcos Alvarez segédedzőkig bezárólag.
Miért kellett erre eddig várni?
Írok a sakkról. Hatalmas szakértő vagyok, 8 évesen az általános iskolában sakkszakkörbe jártam, első napomon óriási meglepetésre sötéttel megvertem Höfit, egyetem alatt meg rendszeresen kibiceltem jóbarátommal a Keletiben: két partira még be is ültem 50Ft-os alapon. Hogy is mondjam csak. Szóval nem gazdagodtam meg. Először ugyan nyertem a hírhedt Pali bá' ellen - de ez beetetés lehetett, mert a dupla vagy semmit kb. 25 lépésben elbuktam, de ezt rajtam kívül mindenki más már a 10. lépés után tudta. Szóval eléggé gyors volt...
Az elmúlt években - pár percnyi profi pályafutásom legvégének a kezdete előtt - a nagyvilágban is zajlottak ám az események. Nagy pénz van a sakkban, érdemes volt próbálkoznom, na! Kezdjük ott, hogy 2004-ben Lékó Péter éppenhogy lemaradt Kramnyikkal szemben a világbajnoki címről, pedig győztes játszmája mára a sakktörténelem részét képezi. A vesztesek nem, azok sajnos simák voltak.
Ezt követően 2006-ban jött Veszelin Topalov, aki botrányos körülmények között kapott ki Kramnyiktól (meg is vádolta, hogy a pisiszünetben számítógéppel elemezget). [Kramnyik egyébként az a magas, szemüveges csávó nagyon elégedett arccal, aki szeret támadni és WC-re járni, de párosmeccsen megverte Kaszparovot.] Nem sokkal azután, hogy hivatalosnak ismerték el a végeredményt és kijelentették, hogy semmiféle csalás nem történt, az orosz retyójában mindenféle számítógépes kábelt találtak... Fene tudja, lehet, hogy a budipapír adagolója vagy a szagelszívó volt feltuningolva, de valószínűbb, hogy a bolgárt nem éppen tisztességgel eszközökkel verte meg Vlagyimir barátunk...
Idén Anand ellen ő a kihívó, de esélytelen. Nagyon. Hiába szekundál az orosznak Lékó, Anand hengerel.
Ja, az indiai jövőre az Aquaprofit Nagykanizsa játékosa lesz... Ha már errefelé jár, lehet, hogy leülök vele 50Ft-os alapon. Csak legyen pénze!
A PontFM88.1-en hallottam egy számot, de fogalmam se volt, hogy ki játssza. Szerencsére a honlapon dátum és idő szerint visszakereshetők a dalok, így megismerkedtem a Stereophonics nevű wales-i bandával. Megérte. A szám címe amúgy: Dakota.
Jó. Nagyon-nagyon jó.
Ma újra és újra meghallgattam Manu Chao Rainin' In Paradize c. számát. Azon túl, hogy a nagyon pörgős dalt megspékelte egy marha jó kis gitárszólóval, a dalszöveg is megér egy kis kitérőt:
...
In Palestina, too much hypocricy
This world go crazy, it's no fatality
In Baghdad, it's no democracy
That’s just because, it's a US Country
...
Szerető Szabolcs a mai Magyar Nemzetben Alázás címmel ír Fico néhány nappal ezelőtti megnyilvánulásáról, miszerint Magyarország az elmúlt időszakban mindent elkúrt. Ezt a remek szófordulatot Gyurcsánytól vette át a szélsőséges szlovák, de nagyot téved.
Magyarország nem hibázott. Magyarország ugyanis a magyar emberek hazája. Azoké, akik itthon dolgoznak, tanulnak, akik itt öregedtek meg és most a nyugdíjukat várják, vagy akik az érettségire készülnek. Magyarország mi vagyunk: a köztisztvielők, a munkásemberek, a tanárok, a diákok, az orvosok és a csecsemők, a kalauzok és a bányászok, a nyugdíjasok és a vállalkozók.
Mi nem hibáztunk. Tettük a dolgunkat ugyanúgy mint 8 éve. Akkor minden erőfeszítésnek volt eredménye, mert volt egy felelős kormányunk. Most nincs és ezért ki vagyunk szolgáltatva a világnak, az euro árfolyamának, a bankok kényének-kedvének. Nacionalista senkiháziak röhöghetnek rajtunk, pedig legalább annyi veríték van a mindennapjainkban, mint a polgári kormányzat idején.
Nem mi hibáztunk, hanem a dilettáns szociálliberális kormányok, akik néhány év alatt csődközeli állapotba juttattak egy prosperáló országot, akik milliókat taszítottak szegénységbe és letargiába.
Fico tévedett. Nem egy nép és nem egy ország a hibás.
Ti mondtátok