King Aranarth

Helyszín: Aranarth király palotája.

Szereplők: Aranarth király, a királyné, a hercegkisasszony és a szellem

1. felvonás - a kezdet

Aranarth király be, fájdalomtól eltorzult arcán szaporodnak a ráncok. Fel-alá járkál a színen, bal fülét morzsolgatja (nem használ neki). Sanyarú sorsán kesereg, ideges hangon orvosát kéri, akit azonban miniszterei gazdasági okokra hivatkozva leépítettek. Káromkodik, izzad. Bevesz egy szem Algopyrint. Mégis fáj, egyre jobban fáj a füle. Nem tud mit tenni, ügyeletes doktort kell keresnie. De hol talál ilyet hétvégén? Nem ismeri ki magát a megreformált birodalomban, ideges. Ötlete támad. Lezser kézmozdulattal megigazítja arany koronáját és lengő palástjában átgyalogol a termen. Kikerüli a szétszórt kacatokat kincseket és a macskáját házitigrisét, majd beleroskad a trónjába és bekapcsolja a számítógépét (nagyon modern király). Irány a net. OEP honlap, gugli, lakcím, probléma, dátum. A keresőprogam ki is dob 3 kórházat, a fül-orr-gégészeti ügyeletek listájával: OGYK, Uzsoki, Péterffy. Miért pont ez a három, mind messze van - sóhajt fel a király meglepetten, de szólítja asszonyát és leányát, hogy készüljenek a hosszú útra (bonyolult logisztikai kihívás ez, mert a hintóját ő maga nem tudja vezetni, leánya viszont kisded még). Függöny.

2. felvonás - a kutatás

Bizonyosságot akarok! - kiált fel a király díszes trónján ülve. Megragadja mobiltelefonját (az is van neki, mert nagyon modern király - de ez már kiderült). Könnyes szemekkel, vöröslő füllel bevesz egy Aleve-t, majd (telefon a jobb fülhöz!) tárcsázza az első számot: OGYK. Elköltöztek, itt nincs semmi, hívja a MÁV kórházat... Néz nagy szemekkel a király, hát ezt most akkor hogy képzelik vele? Telefonál a MÁV kórházba. Nincs előfizető. Átvillan a király agyán a gondolat, hogy ismét munkát adna a hóhérnak, de inkább nyel egy nagyot és szól a királynéjának, hogy lassan azzal a nagykabáttal, ráérnek még. Az Uzsoki a következő. "Nehogy idejöjjön! Biztos nem ide tartozik!" Rémület lesz úrrá a királyon: Hát akkor hova? "Hát a Bajcsyba, a Szent Istvánba vagy a Dél-Pestibe." Mégis asszonyom, melyikbe? "Hát talán a Bajcsy...?" A király - miután méltóságánál erősebb a fájdalom, kivégzések nélkül felhívja a Bajcsyt. Ujjai már görcsben, hangja egyre gyengébb. "Ma a Szt. István ügyel." Te jó ég! Még mindig nincs vége... A kincstárnoktól kérdezi, van-e ennyi eltelefonálható pénz a birodalomban? Mit számít? Országomat egy ügyeletes fül-orr-gégészért! - kiált fel a király. (A plágium vádját a szerző indoklás nélkül visszautasítja.) Most a Szent Istvánt hívja, de lelke mélyén feladta. Működésképtelen, fájó vörös-díszfüllel tervezi a jövőjét. Kicseng. Hosszan. A király gyomra egy apró kis csomóba ugrik össze, torkában gombócok növekednek. Felveszik. Kiszáradt szájjal belelihegi gondját a kagylóba. "Minket összevontak, talán a Szt. László." Függöny.

3. felvonás - népmesei fordulat, azaz minden jó, ha jó a vége

A kisded alszik ágyikójában, a macska dorombol a fűtőtesten tigris a kandallón, a király jófajta vörösborral koccint feleségével. Hősünk bal fülében - a korona sem takarja el - géz és vatta. A háttérben halkan szól a TV (tudják, modern király!). Mosolyogva susognak egymással. Boldogok. A színpad felett egy szőke, szemüveges, molett szellem suhan körbe-körbe, majd balra el. Függöny.

Ma borult ki a bili. Vajda Attila - szerintem teljes joggal - megszólalt.

Egyszer volt, hol nem volt, volt ugyanis egy ország, ahol nagy reményekkel várták az Olimpiát. A hőn gyűlölt Kormány, - miután sikert sehol nem tud felmutatni - soha nem látott pénzjutalmakat ígér a versenyzőknek, differenciálva egyéni és csapatjátékok között. Az összegek hallatán senki nem kifogásolja különbségtételt, mindenki elégedett, örül, hogy anyagilag is kellőképpen elismerik a jól teljesítőket.

Sajnos azonban a válogatott gyengébben szerepel és - bár keret elvileg nem volt - a sportért felelős miniszter úgy érzi, hogy csak maradt még néhány millió, amit szét lehet osztani a  sportolók között. Hátha megdícséri majd a nép, hogy hejj, miniszter úr, te aztán kiállsz a sportolóid mellett! Igazságtalannak nevezi hát a korábban elfogadott és senki által nem vitatott premizálási rendszert, és önkényesen, kénye-kedve szerint felemeli két aranyérmes csapat jutalmát (még azt sem egységesen). A többieké marad amennyi volt.

A mese itt véget ér, helyét átveszi a kritika.

Mielőtt valaki félreértené, leszögezem: nem a vizilabdásoktól sajnálom a fejenként 8, a Janics-Kovács kajak párostól pedig a 2-2 millió pluszt, de ez akkor is felháborító.

Hogyan magyarázzák meg Mincza-Nébald Ildikónak, a női kézilabda válogatott játékosainak, Vajda Attilának, vagy Pars Krisztiánnak, hogy az ő prémiumuk változatlan, míg a korábban nem minőségileg, hanem arányosítva kevesebbre taksált sportágak-versenyzők jutalmát megemelik?

Az összegeket előre megállapították, azokat elfogadták, nem mondta senki, hogy ne lennének jók, hogy ennek vagy annak több járna. Hogy kevesebb érmesünk lett és "kevesebb felé kell osztani" a többször is letagadott keretet? Adják oda a tömegsportnak, a diáksportnak, tudom is én kinek, de hogy utólag diszkriminálnak?

Gyeneseiék saját magukból csinálnak hülyét, ráadásul tényleg visszázs helyzet alakul ki a sportolók között. Utólag, nem egységesen módosítani egy megegyezést? Szánalmas és csak vitát szül.

A lámpa zöldre váltott, mi elindultunk jobbra. A másik, balra kanyarodó sávból viszont gumifüstölve, csikorogva kilőtt mellőlünk egy sárga Hummer és a motort bőgetve, nyíl egyenesen beviharzott a szemben lévő utcába, a kispesti panelek közti játszótér mellé. A behajtani tilos tábla egyáltalán nem zavarta. Elvégre a kopasz sofőr tudta, hogy az csak dísz.

Ma hazafelé jövet alig tudtunk nagyívben balra befordulni a csendes, zöldövezeti "elit" rákoskerti utcába a főútvonalról, mert közvetlenül a kereszteződésben nyitott ajtókkal parkolt egy teherautó. Míg a sofőr szendvicset majszolt, társa a fákkal szegélyezett ároknak háttal állva a teherautó platója alá pisált. Figyelmes volt, mert eltakarta magát.

Így közlekedünk, így élünk ma Budapesten. Ezt a primitív réteget már nem lehet megnevelni. Szomorú, mert maguktól fel se fogják, hogy a saját környezetüket szarják le, de simán az arcunkba röhögnek, ha zavar a bunkóságuk. A fene nagy szabadság, a fene nagy liberalizmus, a fene nagy önzés eredménye ez az élhetetlen város.

Ez a kormányzat semmit nem tud rendesen működtetni. Egészségügy, nyugdíjrendszer, felsőoktatás. 3 gyors példa a káoszra. De hogy ne csak az unalomig ismert problémákat soroljuk, mindig van valami ínyencség is! Most például a nemzetünket védő hivatalnál fedezték fel, hogy mintegy 8 hónapja kémpprogram figyeli a számítógépes rendszerüket. Van ilyen, nem?

Magyarázzák az okosok, hogy régóta tudták (?!), hogy a kilépett legjobb kollegák voltak kíváncsiak... Így már más. Megnyugodtam, hogy nem egy ügyes hacker, vagy egy másik állam nemzetvédelmi hivatala volt kíváncsi, ami azért nem lenne elintézhető egy kézlegyintéssel. Bár ki tudja, hogy egy már magánzó ex-munkatárs kinek adja el az államtitkot, ha már megszerezte.

Az NBH és a kormány most próbálja elbagatellizálni az ügyet, mert ennél sokkal fontosabb Gyurcsány haláltusája túlélése. Kíváncsiak voltak. Persze, mint Panka az új piros-kék traktorjára.

Ezért kár volt Londonba csábítani a méregdrága Juande Ramost. Eladni Keane-t és Berbatovot, venni 6-7 újabb idegenlégióst, elengedni a fiatal tehetségeket.

És főleg leigazolni Heurelho Gomest. Ugyanazt csinálta, mint a nagy kedvencem, Paul Robinson: bemutatott 5 szédületes bravúrt, majd fogott egy lepkét és kikaptunk.

Tottenham Hotspur - Aston Villa. (1:2) 4 forduló után a csapatnak egyetlen árva pontja van... Az elmúlt 2 évben is tragikusan kezdtük az idényt, de ez rémálom!

Ezért kellett a spanyol miatt felforgatni a csapatot? Akár így is felállhatna a Spurs a tavalyi és az idei keretet vegyítve (és ehhez csak 2 játékost kellett volna megtartani, egyet meg igazolni!):

Robinson - Bale, Woodgate, King (Dawson), Hutton - Bentley, Jenas, Huddlestone (O'Hara), Lennon - Bent, Defoe.

Ne mondja senki, hogy nem lenne szimpatikus az angol bajnokságban egy, - a mostaninál nem gyengébb - angol csapat. Félreértés ne essék, nem Giovanni dos Santos-szal, Pavlychenko-val, Zokorával, Corlukával és Modric-csal van bajom, hanem a másik öt senkiházi légióssal, meg azzal az üzletpolitikával, ami megöli a nemzeti jelleget és magasról tesz a tehetségek kinevelésére (lásd itt).

Mikor fogja megkérdezni valaki a szoclib hatalmasságokat legújabb agyament ötletük egyik önellentmondásáról?

A maszop kisebbségben is lelkesen kormányozna tovább, (6 évig többségben volt, de így is sikerült csődbe vinnie hazánkat), a szadesz viszont "szakértői kormányt" akar. De kérem, akkor már ők is elismerik, hogy ezidáig nem szakértők vezették a minisztériumokat!?

Emberek! Nincs, de nem is lehet különbség kormány és "szakértői kormány" minősége között. Egyészt mert attól, hogy egy kormányzó párt jelöl - teszem azt párttag - minisztert, még olyat kell választania, aki érti amit csinál, másrészt pedig mert eddig is számos példa volt arra vonatkozólag, hogy párton kívüli személy vezetett egy-egy tárcát, nemigaz?

Mitől lenne tehát jobb, ha most újra a szoclib tábor jelölne minisztereket? Azok előterjesztéseit továbbra is a parlamentnek kell megszavaznia, ahol semmi változás nem lenne előrehozott választások nélkül. Marakodna tovább az MSZP és az SZDSZ, csak most nem a saját, hanem a "szakértőik" javaslatain. Az ország pedig tapodtat se haladna előre.

Ne feledjük: eleinte tagadták, hogy rossz gazdasági helyzetben lenne az ország. Mikor ezt beismerték, tagadták a kormányválságot. Mikor felbomlott a koalíció, tagadták a kisebbségi kormányzás előrevetíthető nehézségeit. Mikor bebizonyosodott, hogy működésképtelen a kisebbségi MSZP-kormány, "szakértői kormányt" akarnak - a szolgalelkű sajtó meg sulykolja az emberekbe, hogy az milyen remek megoldás. Pedig csak gondolkozni kellene - és nem hinni többet sem szoclib politikusnak, sem a sajtójának.

"Szakértői kormánynak" nevezett, beazonosíthatatlan jogi képződménnyel nem lehet kivezetni hazánkat a slamasztikából. Ahhoz program kell, elszántság, határozottság és munka. Ez a 4 faktor a szoclib oldalon soha nem volt meg.

Az ő "szakértelmüket" felejtsük el egy életre!