Ma Pécelre kirándultunk. Ez mondjuk nálunk mintegy 13 percnyi autózás, de akkor is.
A szomorú sorsú Ráday-kastélyt néztük meg. A tárlatvezetés során megtudtuk, hogy a Rákóczi szabadságharc idején jelentős szerepet játszó Ráday Pál (a fejedelem bizalmasa és titkos kancellárja, diplomata, később a magyar protestánsok vezéralakja) majd fia, Gedeon építtette a csodálatos kis barokk kastélyt. A XIX. század végére a család anyagi válságba került, ráadásul egy tűzvész során leégett a tetőszerkezet és a freskók java. A kastélyt elárverezték, de a 3000 (?) kötetes könyvtárukat Gedeon végrendeletének köszönhetően csak egyben lehetett értékesíteni. A gyűjtemény ma a Dunamelléki Református Egyházközösségben található meg. Az igazi tragédia viszont ennél is később, jóval a család elszegényedése után következett be. A kommunista diktatúra ugyanis nem sok értéket vélt felfedezni a magyar történelemben és kultúrában, hát államosította a kastélyt és kórházat csinált belőle - leverte, átfestette a freskókat, befalazta a boltíveket, kályhák helyére ajtót épített. Pusztított, mint mindig. Ma ugyan folyik a renoválás, de az pénzhiány miatt nagyon lassan halad - ötletek pedig vannak: nem csak az épületet magát, hanem az angolkertet is helyre kívánják állítani, a pince évszázados konyhájában pedig látványkonyhát/éttermet terveznek kialakítani.
Menjetek, lássátok, adakozzatok, hogy olyan legyen a kastély mint régen!
Érdemes.
Ti mondtátok