King Aranarth

Nem most mondom először, hogy szeretem a Blues-t. Tulajdonképpen sokadszor mondom, hogy szeretem a blues-t.

Ma nem volt igazán jó napom. A melóhelyen a nyakamba szakadt a "várva várt" munka, egész nap folyt rólam a víz a rohadt kánikula miatt, Panka délután nyűgös volt, ráadásul a kocsi nem indult a bevásárlóközpontnál, úgyhogy otthagytuk, távoli rokon vitt el anyósomékhoz, akik vigyáztak a hercegnőre, onnan meg apám hozott minket haza. Most mégis pörgök, mint a kínai neon-búgócsiga, mert kemény 990,-Ft-ért megvettem a Filmet. Tudjátok!? John Belushival és Dan Aykroyd-dal. És James Brown-nal, meg Ray Charles-szal és Aretha Franklin-nel, meg John Lee Hooker-rel. Meg a blues legnagyobb klasszikusaival: hallhatjuk a Peter Gunn Theme, a Gimme Some Lovin', az Everybody Needs Somebody to Love, meg a Sweet Home Chicago c. nótákat, hogy csak a 4 legismertebbet említsem. Jók a poénok, jó a sztori, csillagos ötös!

Nézzétek meg, klasszikus!

Napok óta ezen tipródom. Már az egyetemen is folyamatos és éles viták tárgya volt a magántulajdon szentsége és az élethez való jog viszonya, esetleges konfrontációja. Ez most országos pubicitást nyert a kesznyéteni uborkatermesztő esetével.

Szerencsétlen öreg már nem bírta elviselni, hogy rendszeresen lopják az uborkáját, ezért a kertjén belül (nem a kerítésébe) áramot vezetett. Jó szokás szerint jött 3 büdös tolvaj, akik közül egy ottmaradt. Agyoncsapta a 220. Erre az USA-ban legyintenek: mit keresett ott? Itthon már előzetesben van a bácsi és várhatóan jó sokáig sitten is marad, mert mások a jogszabályok. Magyarországon 2008-ban nem azt védik, aki dolgozik. Itt mérlegelni kell, hogy a védekezés mértéke és annak következményei arányban állnak-e a vélt kárral. Vagyis 30 kiló uborkám nem ér egy életet - alapból ez igaz is.

Tudomásul kellene azonban venni, hogy a lopás bűn. Ha nem véd meg az állam, kénytelen vagyok megvédeni saját magamat és a saját tulajdonomat. Ha ehhez sincs jogom, akkor engem nem vesznek emberszámba - a tolvajt, a betörőt, a rablót viszont igen.

Nem az önbíráskodást és a kivégzést hiányolom a jogrendszerből, hanem azt tartom nagyon veszélyesnek, hogy a fene nagy arányosítás közben az én jogaim csorbulnak; hogy kevesebb joga van egy becsületes állampolgárnak mint annak, aki lop. Ennyi.

Mérlegelnem kell, amikor lopnak tőlem? Hívjam a rendőrséget, vagy kiabáljak? Miből szereljek fel riasztót és fogadjak biztonsági őrt, ha ellopják a megélhetésemet jelentő vagyonomat? De eleve! Miért nem lehet közbiztonságot teremteni? Nem puskával akarok rohangálni éjszaka a kertemben, de ne kelljen előzetesben védekeznem, amiért megédem azt, amiért megdolgoztam!

Kicsi feleségem már mondta is: ezek után kéretik letartóztatni a biztonsági őrt, aki lelövi a bankrablót. Kár, hogy ott a tőkét védi az állam, míg itt csak egy öregemberről volt szó...

Pénteken lementünk Bánkra. A Jazz-fesztivál tetszett, különösen a pénteki Riverboat Ramblers (3 ukrán és 3 lengyel zenész) illetve a Murányi és Trommelen vezette All Stars teremtett fergeteges hanguatot. Vasárnap megérkeztek Hugiék is, vagyis Panka egész nap unokabratyójával, Barnival pancsolt a medencéjében. Élvezte.

Hétfőre szabit vettem ki, kedden pedig (Panka névnapján) a köztisztviselők napja miatt nem dolgoztam. Kellőképpen fel is töltődtem itthon a nagy semmittevésben, de szükség is volt már rá, mert kezdtek lemerülni az elemek. Most 1-1 hétfői szabival ki kell bírnom augusztus közepéig.

Amúgy hétfőn délután lerobbant a kocsi: beázhatott valami gyertya, mert a zuhogó esőben egyszerűen leállt a motor a pirosnál, egy forgalmas kereszteződés előtt. Móni 2 lámpaváltás alatt sem tudott életet lehelni az autóba, úgyhogy áttoltam a kereszteződés túloldalára, hogy legalább a kanyarodó buszokat ne tartsuk fel. Hiába kopogtam és integettem a kulturált sofőröknek (mellettem asszonka a babával), senki nem szállt ki segíteni, pedig addigra elállt az eső. Hát, hogy is mondjam? Tahó banda. Aztán mikor már az ismerősöket telefonáltam körbe, hogy jöjjön valaki segíteni, teljesen magától megállt egy fiatal srác - örök hála Neked, kedves Ignis tulajdonos, aki szó nélkül hazavontattál minket és még egy üveg bort sem voltál hajlandó elfogadni!

Vannak még Magyarországon segítőkész emberek, akik foglalkoznak a másikkal! Még egyszer kösz!

Németország - Spanyolország. (0:1) A meccs végére kiderült: teljesen mindegy hogy ki játszik a spanyol válogatottal, alárendelt szerepre van kárhoztatva. Olyan tökéletesen felépített gárda lett a Selección, olyan kombinatív, látványos focit játszik, amire az Eb-n nem volt ellenszer. Már a középpálya megszűri az ellenfél támadásait, a védelemnek és Casillasnak alig akad dolga - egy-egy felívelést kell lekezelni, mert a földön nem lehet eljutni a spanyol kapuig. A legtöbb kapuralövés, a legtöbb kaput eltaláló lövés, a legtöbb gól - mind a Selección nevéhez fűződik. Egyetlen csapat, az olasz úszta meg verés nélkül, de ők is csak szerencsével vergődtek el a büntetőkig. A németeknek sem volt esélye. Volt 2 helyzetecskéjük (egy eladott labdát Klose nem tudott kapra lőni és egy távoli lövés az oldalhálóba). Ennyi. A spanyolok már a felezővonalnál labdát szereztek, amiből villámgyorsan értek fel a tizanhatosra - a helyzeteik jelentős részét azonban elszórakozták. 5-6 ziccert rontottak. Belefért, mert a "törpék" kimagaslottak a mezőnyből és nem csak átvitt értelemben - Torres (186) pl. kettőből kétszer fejelte le a langaléta Mertesackert (198).

Nagyon jó, hogy a szép, letámadásra épülő, sok passzos támadófoci diadalmaskodott, mert a jövőben talán ez fogja meghatározni a labdarúgást - és nem a német erő, nem az olasz Catenaccio, nem a görög 9-1-es alapfelállás.

Szép befejezése volt ez az EB-nek.

Európa-bajnok: SPANYOLORSZÁG.

Oroszország - Spanyolország. (0:3) Arsavinról és a Szbornajáról áradozott Európa. Meg egy kicsit én is. Aztán úgy verték meg őket a spanyolok, ahogy egy ificsapatot. Nagyon simán, nagyon könnyedén. Xavi egy isten. Amennyit fut, passzol, ahogy mozgatja az egész Selecciónt, az bámulatra méltó. Tulajdonképpen az egész spanyol középpálya bámulatra méltó. Az oroszoknak esélyük sem volt, egyetlen lövésük találta el Casillas kapuját, a 89. percben. Egyszerű kivégzést láthattunk.

Németország - Törökország. (3:2) Drága magyar barátaim! Recber vagyok, Rüstü Recber, a Legnagyobb Török Kapus, Aki Valaha Élt A Földön. A csatáraim eltolták. Tartalékos csapatom mészárolta a germán hordát, Allah és Lehmann segítségével könnyedén vezetést is szereztünk, de ez a Basti gyerek egyenlített. Nem baj, mondtam, majd 2:2-nél hosszabbítunk, hogy az utolsó percekben megtörjük a németeket is. Ahogy szoktam: kikacsintottam Terimre, alászaladtam egy előreívelésnek, Klose meg gólt fejelt. Sínen voltunk, mert alig volt hátra 10 perc, nekünk meg csak 1 gól kellett. Ez rutin, de Semih testvér még túl fiatal és kapkod. Sabri felbőrözte a hülyegyerek-fejű Lahmot, beadott, Lehmann letérdelt, várt, de nem a labda, hanem Semih lába jött. 2:2 - örült minden testvérem, de én tudtam, hogy baj lesz: ez túl gyors volt. Korai az öröm, oda a koncentráció. A fene nagy lelkesedés miatt néger féltestvéremnek, a Kazimnak leragadt a lába és Lahm rúgott mellőle egy olyan nagy gólt, hogy a telihold se fogta volna, nemhogy a fél. Letörtem, barátaim, higgyétek el! Pedig már rég elterveztem, hogyan védem ki Podolski tizenegyesét az utolsó párban...