Először nem akartam írni róla, mert lassan én is belefásulok a kormány és az SZDSZ ámokfutásába, de mégis. Megint, újra, sokadszor. Miközben megszorítanak, hitelből működtetik az országot, 24 milliárdot azért kifizetnek - digitális táblákra.
A digitális tábla jó találmány. Hasznos is, meg szép is és tök modern. Ennek megfelelően sajnos piszok drága is. Magyar Bálint figyelme azonban olyan, mint a modern hulladékgyűjtés. Szelektív. Az ár nem jut el a tudatáig (csak a zsebéig?).
A gazdasági válságra (és nem önmaga dilettantizmusára) hivatkozva a kormány - maradjunk az oktatás területén - befagyasztja a béreket, elveszi a 13. havi fizetést, összevonja az iskolákat, tanárokat kényszerít az utcára, de 24 milliárdból digitális táblákat szereltet az intézményekbe.
Nincs sorrend? Előbb talán újítsuk fel az iskolát: szigeteljünk és cseréljük ki a nyílászárókat, hogy ne az utcát fűtsük; irtsuk ki a penészt; javítsuk ki a tetőt, erősítsük meg a beázott, omladozó falakat. Teremtsünk nyugodt feltételeket a tanuláshoz. Fizessük rendesen a tanárokat, a konyhásnénit, a gondnokot. Ezek után lehet digitális táblát és kakaóbiztos számítógépet vásárolni.
De nem. Nálunk a modernizálás egy magasabb szinten kezdődik. Mert gyökerek. Mint Horváth Ágnes a széfjeivel, vagy azok, akik nem fizetik a gázszámlát, de a 2 méteres nappalijukban 52 colos plazmatévén nézik a Mónika show-t.
Ti mondtátok