Németország - Törökország. (3:2) Drága magyar barátaim! Recber vagyok, Rüstü Recber, a Legnagyobb Török Kapus, Aki Valaha Élt A Földön. A csatáraim eltolták. Tartalékos csapatom mészárolta a germán hordát, Allah és Lehmann segítségével könnyedén vezetést is szereztünk, de ez a Basti gyerek egyenlített. Nem baj, mondtam, majd 2:2-nél hosszabbítunk, hogy az utolsó percekben megtörjük a németeket is. Ahogy szoktam: kikacsintottam Terimre, alászaladtam egy előreívelésnek, Klose meg gólt fejelt. Sínen voltunk, mert alig volt hátra 10 perc, nekünk meg csak 1 gól kellett. Ez rutin, de Semih testvér még túl fiatal és kapkod. Sabri felbőrözte a hülyegyerek-fejű Lahmot, beadott, Lehmann letérdelt, várt, de nem a labda, hanem Semih lába jött. 2:2 - örült minden testvérem, de én tudtam, hogy baj lesz: ez túl gyors volt. Korai az öröm, oda a koncentráció. A fene nagy lelkesedés miatt néger féltestvéremnek, a Kazimnak leragadt a lába és Lahm rúgott mellőle egy olyan nagy gólt, hogy a telihold se fogta volna, nemhogy a fél. Letörtem, barátaim, higgyétek el! Pedig már rég elterveztem, hogyan védem ki Podolski tizenegyesét az utolsó párban...
Ti mondtátok